Közlekedés – áruforgalom – kikötő

Írta: vitéz Bornemisza Félix m. kir. kormányfőtanácsos, a m. kir. Nemzeti és Szabadkikötő igazgatója

Közismert tény, hogy a háború kitörése óta a közlekedési viszonyok megromlottak
s ez az egyes országok árucsereforgalmának lebonyolításában súlyos zavarokat idézett elő. Amint a háború időtartama növekedik s a háborús állapot újabb és újabb területekre terjeszkedik ki, a közlekedési és ezzel az áruforgalmi lehetőségek is mindinkább válságos helyzetbe kerülnek. Természetes, hogy a szállítási nehézségeknek ilyen nagyfokú megromlása erősen veszélyezteti az egyes országok export- és importforgalmát, de az átmenőforgalmat is. Ilyen viszonyok közepette minden állam igyekszik szükségmegoldásokat találni, hogy áruforgalmát valamilyen módon biztosítani tudja.

A nemzetközi áruforgalomban a tengeri szállítás a legfontosabb tényező.

A legnagyobb nehézségek pedig éppen a tengeren való szállítás terén vannak, sokszorosan nagyobbak, mint a szárazföldi közlekedésben. Elsősorban a tengerrel, illetve tengeri hajókkal nem bíró országok nagy része – ha csökkentett mértékben és áldozatok árán is – ma is hajózik a tengereken, addig a tengert nélkülöző országok hajózási lehetősége egészen minimálisra zsugorodott. A tengerrel, illetve tengeri hajókkal nem rendelkező országok eddig is az idegen hajózásokra voltak szorulva, ma azonban minden nemzet örül, ha saját szükségleteit biztosítani tudja s így idegen áruk szállítását csak egészen csekély mértékben vállalhatja.

A használhatatlanná vált régi szállítási útvonalak helyett
az egyes országok igyekszenek új útvonalakat találni és azokat megszervezni. Ezek között az új útvonalak között legfontosabb szerepe jutott a Dunának, amely összekötő ér az európai térség és a Közelkelet, további vonatkozásban pedig a Távolkelet között. Magyarország, amely tengert nélkülöző nemzet, már régebben felismerte a Duna nagy összekötő jelentőségét és évekkel ezelőtt megteremtette a Duna-tengerhajózást, amely jelenleg majdnem az egyetlen lehetőség tengerentúli forgalmunk lebonyolításában.

Az új útvonal megszervezésében elsőrendű szerepe van a Nemzeti és Szabadkikötőnek,
mert a Dunán ez az egyetlen fix pont, ahol a mai körülmények között békés munka folyik, nagyobb mérvű szállítások számára megfelelő modern, nagyteljesítményű kikötő áll rendelkezésre és olyan a földrajzi fekvése is, amely áruelosztó tevékenységre is alkalmassá teszi. A Nemzeti és Szabadkikötő jelentősége éppen a mai helyzetben abban mutatkozik, hogy a hazai áruforgalom kiszolgálásán kívül más országok áruforgalmának lebonyolításában is rendelkezésre áll, az elősegíti és megszervezi.

A Nemzeti és Szabadkikötő történetében a most véget ért esztendő
– a természetes fejlődéstől függetlenül – ennek az új útvonalnak és új forgalomnak jegyében mulott el és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kikötő jelentősége minden tekintetben növekedjék.

Az új esztendő a Nemzeti és Szabadkikötő működési körének kiterjesztésében lesz jelentős dátum.

Ez év őszére – remélem – elkészül már az első Duna-tengeri hajó, a három 2300 tonnás Duna-tengerjáró közül, amelyeket a Kikötő a Ganz hajógyárnál megrendelt. E hajók üzembehelyezésével a Nemzeti és Szabadkikötő nemcsak közraktári, a közforgalomban pedig nemcsak közvetítő szerepet fog betölteni, hanem maga is közlekedési szervvé lesz. Hajóink a Budapest-Délamerika vonalon fognak közlekedni s bizonyára hozzá fognak járulni új piacok szerzéséhez s ahhoz, hogy kereskedelmi kapcsolataink ebben a viszonylatban megerősödjenek és megélénküljenek.