1927 óta nem épült városi vízmű!

Tudta Ön, hogy Hódmezővásárhelynek, Kiskunfélegyházának, Kecskemétnek, Nyiregyházának, Békéscsabának, Ceglédnek, Makónak, Szentesnek, Jászberénynek, Kiskunhalasnak, Nagykőrösnek, Bajának, Mezőtúrnak, Csongrádnak, Gyulának nincs központi vízvezetéke?

A székesfőváros többízben folytatott komoly tárgyalást egyes pestkörnyéki községek vízellátása ügyében.

Felmerül ugyan a kérdés, hogy miért vállalja Budapest a környék vízellátását? Vojcsik Lipót Budapest környékének ivóvízellátásáról tartott előadásában azonban igen érdekesen mutat rá arra, milyen magasabb nemzetpolitikai szempontokat kell figyelembe venni. A jó ivóvíz nemcsak a tifuszt előzi meg, hanem általában is javítja a közegészségügyi viszonyokat.

A környékbeli településeknél vízvezeték és csatornázás hiányában a talajvizek megfertőződhetnek és a kutak a tifusz terjesztőivé lehetnek. Különben is a jó vízellátás előharcosa a kulturának és kihat az iparra, kereskedelemre.

Ezidőszerint gondolni sem lehet arra, hogy a székesfővárosi vízművek Budapest valamennyi környező helyiségének vízellátásával foglalkozzék, ennek nemcsak műszaki, hanem pénzügyi akadályai is vannak. A székesfővárosi vízművek jelenleg 22, Budapesttel határos város és község vízellátásának a lehetőségét tanulmányozza. A mai vízellátási berendezések figyelembevételével a környék félmilliós lakosságából még 270.000 fő központos vízvezetéki ellátásáról kellene gondoskodni.

A főváros vízművei a most folyó munkák befejezése után napi 370 köbméter vízzel fognak rendelkezni.
Ha ehhez hozzászámítjuk a még kisajátításra váró pócsmegyeri területen hasznosítható vízmennyiséget, napi 460.000 köbméter kifogástalan vízzel lehet számolni. Ebből a környékbeli közületeket minden nehézség nélkül el lehetne látni. Gazdasági és üzembiztonsági szempontok szólnak amellett, hogy a ma csupán északon fekvő víznyerő területeken kívül a főváros déli oldalán fekvő víznyerési lehetőségeket is kiaknázzuk. Vojnics itt különösen a csepelszigeti kincstári vízművek átvételére hívja fel a figyelmet.

Elgondolása szerint a főváros az ellátandó helység határáig főnyomócsőben juttatná el a vizet.
Az ellátandó közületnek magának kellene gondoskodnia elosztóhálózatról. Érdekes, hogy pl. Törökországban minden 10.000 vagy annál nagyobb lakosságú közületnek hat év alatt meg kell építeni a vízművét. Szomorú, hogy nálunk még olyan városokban sincs központi vízvezeték, mint Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Nyiregyháza, Békéscsaba, Cegléd, Makó, Szentes, Jászberény, Kiskunhalas, Nagykőrös, Baja, Mezőtur, Csongrád, Gyula. A fasiszta Olaszországnak 6000 vízműve van, ebből 1629-et a fasiszta uralom épített.

Nálunk 1927 óta – mint Holló István a külföldi ivóvízellátásról szóló előadásban mondotta – városi vízmű nem épült.
Külföldön egy-egy minisztérium foglalkozik a vízvezetéképítéssel, nálunk a belügyi, iparügyi, pénzügyi és földmívelésügyi minisztériumok egyaránt illetékesek. Svájcban minden kantonnak van tűzbiztosítási pénztára és ez előmozdítja a vízműépítkezéseket, amelyek a tűzoltási lehetőségeket javítják. Évente kb. 400 km új vízvezetéki nyomócsövet fektetnek. Sajnálatos, hogy Magyarországon nem járt sikerrel a Vízművek Országos Szövetségének a megalakítása sem.