Napszurás

Megdöbbentő hír érkezett Herczegovinából. Hadgyakorlat közben az iszonyu hőségben a fáradság és napszurás miatt mars közben meghalt tizenöt magyar baka, később még többen is meghaltak, és megbetegedtek sokan.

Az első tudósítások még több halottról beszéltek s nagy izgatottságot okoztak mindenfelé. A megdöbbentő szerencsétlenség a 12-ik magyar gyalogezredet érte, megy Komáromból való.

A közös hadügyminisztérium elrendelte ez ügyben a vizsgálatot és a komáromi hadkiegészítő parancsnokság részéről egy hadbiztos százados utazott Trebinyébe, hogy személyes meggyőződést szerezzen az ott történtekről.

A Trebinyén állomásozó 12. gyalogezred két zászlóalja, körülbelül nyolczszáz emberrel Nevezinyébe indult julius 20-ikán, hogy résztvegyen a hadgyakorlatokban, melyet a Bilekben levő csapatokkal kombinálva folytattak. A hőmérséklet akkor rendkívüli volt: 57ş Celzius a napon! A bakák az előírt fölszerelésen kívül még parádés mondurt és czipőt is vittek magukkal.

Már a délelőtti órákban az egyik ezredorvod hetven maródit jelentett, mégis folytatták a gyakorlatot. Ennek elvégzése után a bileki tábornok az ezredparancsnok helyettesének, Grünzweig alezredesnek pihenőt ajánlott arra az esetre, ha az ezred fáradt volna, a mit azonban az ezredes, a legénység magatartását teljesen félreismerve, nem fogadott el. Török ezredparancsnok maga már előbb – kimerülve a hőségtől, - kocsira ült és Bilekbe hajtatott.

Bilektől két-három kilométernyire aztán bekövetkezett a katasztrófa. Az ezred fele összerogyott, kilencz ember az ut szélén napszurás folytán szörnyethalt, tizenöt embert eszméletlen állapotban kórházba vittek; ezek közül hatan iszonyu görcsök között rövid idő mulva kiszenvedtek.

Azoknak a katonáknak a száma, a kiket kisebbfoku napszurás ért, szintén meghaladja az ötvenet. Négy ember eltünt. A magyar fiuk veszte szörnyü hatással volt a lakosságra és a legénységre. Julius 21-ikén temették el a tizenöt halottat egyetlen közös sírba.

A magánlevelekből több részlet nyilvánosságra jutott a szomoru esetről. A roppant hőséget emlegeti mindenik és a rendkivüli strapát. Bileknél 800 ember dőlt ki. Ijesztő látvány volt, a mikor a bileki kapun bevonult a 12. ezred.

A kilenczedik század öt emberből állott. A másodig század haza sem jött, parancsnokostul ott maradt az uton. A kapunál defilirung volt a generális urnak; a bandából csak hét ember kinlódott a hangszereken, a karmester ott esett össze. Az egész ezredből mindössze száz ember vonult be Bilekbe.

A bileki országut egész Moskóig tele volt katonákkal, a kik szenvedésükkel a bokrok mellé huzódtak. Számos tiszt is összeesett. A nagy hőségben a tábori kulacsokban levő víz langyos meleg lett s ihatatlan volt.

A katonákat előbb örjöngő roham lepte meg, aztán holtan rogytak össze. Egy őrvezető, a ki már három évig szolgált, örjöngésében feltűzött bajonetjével századosa ellen rohant.

A százados hátrált előle; a katonák le akarták fogni az őrvezetőt, ez kiragadta magát s másodszor is meg akarta támadni a századost. Mielőtt elérhette volna, holtan rogyott a földre. A bileki kaszárnya udvarát kórházzá alakították át.