Női tornában már legyőztük az olaszokat

Két egymástól eltérő felfogás - mondhatni két világ - ütközött meg vasárnap délelőtt telt ház előtt a magyar-olasz tornászmérkőzésen. A verseny ismét bebizonyította, hogy égető szükség van a sportcsarnokra.

Egyrészt sokan szorultak ki a nézőtérről olyanok, akik a verseny előtt szerettek volna jegyet váltani, másrészt a tornaversenyre kevéssé alkalmas emelvényen a nézők izgalmas tekintetétől kísérve végezték gyakorlataikat a versenyzők, akik bizony sokszor testi épségüket is kockáztatták. Egyikük, az olasz Avanzini, hatalmas szaltója után le is zuhant a nézők lábai elé, de szerencsére sérülés nélkül.

A mérkőző felek egymással ellentétes sportbeli felfogása úgyszólván mindenben kiütközött, csak a csapatvezetőknél volt fordított a dolog. A férfias torna híveinek sorába számító magyar csapatot három kiváló hölgytanárunk: Budai Anna, Herpich Reszőné és Wein Dezsőiné vezette, míg a nőies mozdulatokat kedvelő olasz tornászsport leányait Gino Grevi, Giulie Laj és Lorenzetti kísérte.

Különben a mieink ruhájában, mozgásában, sőt testalkatában lépten-nyomon megnyilvánult a férfias felfogás, ellenben az olasz női csapat ugyanezekben a vonatkozásokban végig nőies volt. Három versenyszámban mérte össze erejét a két csapat.

A talajtorna 56.95-54.90 arányú magyar győzelme volt a sorsdöntő, mert bár a másik két szeren (a felemás korlát, gerenda) is győztek hölgyeink. 56.55-56.45 és 56.85-56.10 arányú győzelmeik igen kiegyensúlyozott erőre mutattak. A végeredmény 170.35-167.45 arányú magyar győzelmet mutatott.

Egyénileg Gamaufné és Csillik Margit magaslott ki a kettős mezőnyből. Amit Gamaufné a felemás korláton csinált, becsületére vált volna bármely férfi tornászunknak. Csillik Margitnak a talajtorna volt az erőssége.

Az olaszok közül a kis – leginkább fiús – Cividino volt a legjobb mind a három versenyben s egyénileg is ő került a harmadik helyre. A magyarok két Máriája. Nagy és Kiss, negyedik és ötödik helyezésével azt bizonyította, hogy jó az utánpótlásunk.

A versenyen felül bemutatott csapatgyakorlatok is azt mutatták, hogy az olaszok a ritmikus torna hívei s a mi hölgyeink ezt csak kisebb mértékben kedvelik. Különben a Herpichné vezetésével tornászó nyolc magyar lány éppen olyan tapsot kapott, mint a Grevi tanár által vezetett olasz csapat.

Változatossá tette a hosszú műsort négy leányiskolánk mintacsapatának bemutatkozása. Nagy Arisztidné kis elemistáival ízelítőt adott abból, hogyan lehet játékosan kedvessé tenni a csöppségek tornáját. Horváth Margit kőbányai polgárista lányai ugrószekrényen bizonyították be, hogy nálunk nem csak a kiváltságosaké a torna, hanem az egyszerűbb családok lányai is éppen úgy megállják helyüket, mint a középosztály leányai.

Bartalits Ilonka gimnazistái változatos, ritmikus buzogánygyakorlattal arattak tapsokat. Elekesné Wéber Edit, a magyar táncok lelkes mestere pedig hazafias zászlótánccal foglalkoztatta sudártermetű növendékeit.

Aki ott volt a magyar-olasz női tornászmérkőzésen, jól töltötte délelőttjét és azt állapíthatta meg, hogy leányaink testnevelése nagyszerű kezekben van, aki pedig nem volt ott, sajnálhatja, hogy egy látványos és szép sporteseményt elmulasztott.