Az én Itáliám

Giovanni Papini könyve - Athenaeum

Papini "rövid és átfűtött lapokon" akarja e könyvecskében, - mely bravuros tipográfiája, jegyzetei, névmutatója segítségével a magyar kiadásban könyvvé terebélyesedett - elmondani a lényegeset Itáliáról. Látomást, a történelem sarkalatos főtételeit, nyilvánvaló, de "éppen azért annál kevésbbé világos" titkokat ígér. Úgylátszik, sorsfordulók törvénye lehet ez, nemcsak "Mi a magyar?" van, hanem ime van mi az olasz? is. Nekünk, kis nép fiainak, meglepő a válasz biztonsága. Semmi tépelődés, semmi probléma, csupa biztos értékelés; Itália a földnek táji, faji, civilizációbeli mikrokozmosza. "Itália szikla, Itália hús-vér, Itália napfény és szellem!"

Itália jellegzetessége az, hogy ő Európának törvényadója, Itália célja az, hogy birodalmát az európai népek egyesítésére használja fel, nem szövetségi alapon, hanem úgy, ahogy hajdan Róma egyesítette a világot. Útjelzője ennek az útnak a De Monarchia és a Principe, Dante szelleme s Macchiavelli valóságérzéke.

Ez a hivatás tükröződik az olasz nép történetéből, ez az olasz népnek minden jellegzetességéből. A mű végül az olasz ifjúsághoz fordul, inti az új nemzedéket, hogy el ne bízza magát s tettre sarkalja, hazaszeretetre tüzeli az utolsó "megváltó háború" (az abesszin háború) után születetteket. Lelkes, rövid, átfűtött, fascista hitvallás.

A könyvet kísérő "Jegyzetek" külön recensiót igényelnének, kár volt a könyvhöz raggatni őket. Ilyen mondatok vannak benne: (Petrarca) "Arezzóban született, de apjával számkivetésbe ment." A többit, hogy miért ment számkivetésbe, ott maradt-e, tisztában van-e a jegyzetek alkotója a "de" szócska syntagmatani funkciójával, az olvasónak kell eldönteni. De néha a pedantériáig pontos: "Cavour Camillo Benso (1810-1861). A piemonti királyság, majd az olasz egység nagy harcosa és megteremtője. Liberális politikus."

A fordítás éppen olyan, mint Kállay német és francia fordításai: ő minden nyelvet egyként magyarít.

Bóka László