Az új háború csodálatos fegyvere, a – puska

Vannak, akik talán csodálkoznak a címen, pedig amit állit, nemcsak hogy megfelel a valóságnak, hanem természetes is. Puska nélkül nincs háború. Még a gépesített hadviselés mai korszakában sem. Igaz, hogy a haditudósításokban nemigen olvasunk róla. Szerényen megvonul hivalkodóbb fegyvertestvérei, a bombavetőrepülőgép, a harcikocsi, a torpedó, a gépfegyver mögött.

De a puska a gyalogos fegyvere és ma is áll a régi haditudományt tétel, hogy a győzelmet végül a bakának kell kiverekednie és a gyalogság lába foglalja el a meghódított területet. Minden más fegyvernem csak az ő munkájának megkönnyítésére való.

De mit ér a gyalogság puska nélkül?! Persze nem holmi századeleji, sőt még csak nem is az első világháború puskáira gondolunk. Azok mai napság bizony már meglehetősen elavultak. A haditechnika a maga új fegyvereivel nem tette nélkülözhetetlenné a puskát. Nem járatta le tekintélyét. Sőt ezt a több évszázados tűzifegyvert is bámulatosan tökéletesítette.

Hozzáalakította a modern hadviselés követelményeihez. A villámháborúk korában a puska is valósággal új fegyverré, csodálatosan finom, szabatos és pusztító erejű kézihadigéppé változott. Ebben pedig jelentős része van a tudományos kutatásnak.

A nagy államok haditudományi intézeteiben állandóan keresik, kutatják, miképpen lehetne a puska teljesítményét fokozni. Hogy gyorsabban lőjön: többet és messzebbre. Hogy a lövedékének nagyobb legyen az átütőereje, hatótávolsága, amellett azonban súlya kisebb legyen, kezelése egyszerűbb, könnyebb, hátralökése gyengébb, egyszóval ne fárassza, ne terhelje túlságosan kezelésével a lövészt. Hiszen a fáradt katona pontatlanabbul céloz és harcképességéből veszít.

Felvételeink egy német fegyvertechnikai intézetben készültek, ahol éppen a puskalövedék repülését tanulmányozzák. Ezek alapján akarják megállapítani, milyen alakot kell a lövedéknek adni, hogy minél kisebb légellenállása legyen útközben s így minél nagyobb távolságra repülhessen.

Persze az ilyesféle kutatások éppenséggel nem könnyűek, sőt nem is veszélytelenek. Először is: a lövedék másodpercenként 800-1000 méteres gyorsasággal száguld. Ezt szabadszemmel lehetetlen megfigyelni. Másodszor a lövöldözés a kísérleti puskából ott, a laboratóriumi helyiség zárt terében, némi kockázattal is jár. Igaz, hogy a becsapódó lövedékeket arrafelé irányítják, ahol nem okozhat bajt - de az ördög mégsem alszik. Talán eltéved a lövedék, szilánkokat ahol beüt és a szerterepülő szilánkok azután komoly balesetet idéznek elő. Vagy elmozdul a lerögzített puska és úgy okoz szerencsétlenséget.

Ezt a nehézséget azonban még aránylag könnyű leküzdeni. A lövész homokzsáktorlaszok mögül kísérletezik, vagy kettős deszkafalak mögül, amelyek közét homokkal töltötték ki. Ott még ilyen esetekben sem érheti baj. De hogyan küzdi le a másikat? Mikép teszi láthatóvá a lövedék repülését? Mert enélkül mitsem ér az egész. Hiszen ez a kísérlet tulajdonképpeni tárgya.

A technika azonban ezt a kérdést is megoldotta. Különleges film felvevőkészüléket szerkesztett, mely villamos szikra fényénél 5000-100.000 fényképfelvételt készít. A szikra minden egyes képet mindössze egy tízmilliomod másodpercig világit meg. Ez az elképzelhetetlenül rövid megvilágítási idő és a nagy felvételi sebesség lehetővé teszi olyan gyorsan tovahaladó tárgyak lefényképezését, amelyeket a rendes fényképezőgép, vagy filmfelvevő lencséje sem lát meg. Pedig az sokszorta élesebb és gyorsabb, mint az emberi szem!

Azonkívül még egy fogást is alkalmaznak. Különleges módszerrel láthatóvá teszik azokat a levegőhullámokat és légörvényeket, amelyeket a lövedék röptében maga körül ver. Második képünk egy ilyen felvételt mutat be. Mintha apró hajó vagy motorcsónak lenne: úgy túr orrával két hatalmas hullámsávot a tovafüttyenő golyó, mögötte pedig, akárcsak a gőzös csavarja nyomán fodrozódó, örvénylő hullámuszály támad - levegőből.

Egy mult századbeli haditechnikus ugyancsak bámulna az effajta képek láttára. De egyszeriben meg is értené, mikép tökéletesedhetett a puska arra a fokra, amelyen ma áll. Mert, ha pontosan szemmel kísérhetem a lövedék hullámverését a levegőben, könnyen találhatok számára olyan alakot, amelynél a hullámverés és ezzel a lég ellenállása a legkisebb. (Kis ellenállású test ugyanis alig támaszt maga körül hullámzást, örvénylést.)

Ha rendszeresen végzek ilyen kísérleteket és pontos műszerekkel figyelem minden egyes lövedék hatását, a lövedék röppályáját; ha kipróbálom, milyen a szerepe a különböző ürméreteknek, a lőportöltetnek és egyéb tényezőknek: a rendszeres kísérletekből leszűrt tanulságok alapján olyan puskát szerkeszthetek, amely messze meghaladja teljesítményben az eddigieket.

Azelőtt a katonai szakértők megvetően mosolyogtak volna, ha valaki azt ajánlja nekik, hogy tudományos, elméleti kutatások alapján építsenek puskát vagy akármilyen más fegyvert. Ma pedig már egyetlen arzenál, egyetlen hadianyaggyár sem lehet el fegyvertechnikai kutatóműhely nélkül.

De nagy is ehhez képest az eredmény! Mert a század elején még legfeljebb csak másodpercenként 600 méter volt a közönséges puskalövedék kezdősebessége. Ma 8-900 méterrel vágódik ki a golyó a puska csövéből. Sőt van különleges lövedék, emely erre a célra készült puskából lőve ki, másodpercenként 1500 méter kezdősebességgel repül. Könnyű elképzelni, mennyire fokozza ez a fegyver hatóerejét.

Egyáltalán nem túlzás az a megállapítás, hogy a mai puska nemcsak szabatos műszer, hanem, egyben hatalmas teljesítményű is. Hiszen a lőporgázok 2-3000 atmoszféra nyomással kergetik előre a golyót a csőben (a közönséges mozdony kazánjában mindössze 25-30 atmoszféra a nyomás!) és egy szabványos Mannlicher-puska egyetlen lövéskor közel 1900 lóerőt fejt ki. (Az újfajta puskák még többet.) Ez egy nagy, 70-100 tonnás gőzmozdony teljesítménye! A mi puskánk viszont alig néhány kiló súlyú. Es nagy a tűzgyorsasága is, kivált az új félönműködő- és önműködő puskáké, amelyek automatikusan töltődnek és nagyszerűen beváltak légitámadások elhárításában.

Igen, a puska, az új háború szerény hőse, ma fontosabb, mint valaha. De jobb, tökéletesebb is! Én ezt a tudósoknak köszönjük, akik bonyolult műszerek segítségével, fárasztó kísérletezések közben, testi épségük kockáztatásával, állandóan javítják, fejlesztik a honvédelemnek ezt a ma is nélkülözhetetlen eszközét!