A MAC őszi atlétikai versenyét a legnagyobb magyar: Széchenyi István gróf emléke jegyében rendezte meg. A viadalt a kék-sárgák kénytelenek voltak idegenben lebonyolítani, mert a MAC pálya pompás korszerű betontribünje sajnos nem készült még el teljesen.

A BSzKRt-pályát atlétáink tömegesen keresték fel, mégpedig hármas okból: először áldozni akartuk a legnagyobb magyar emlékének, másodszor minden erejükkel küzdöttek az egyesületi pontverseny pontjaiért és végül izgatta őket a sok pompás tiszteletdíj.

A versenyen a nagy tömegekkel felvonuló MAC hatalmasan megnövelte pontjainak számát s ezzel valószínűnek látszik, hogy az 1941-es atlétahegemónia a Margitszigetre kerül. A MAC ugyanis 122, a BBTE pedig csak 57 pontot szerzett.

A BBTE-nek nagyobb gondot kell fordítania a tömegekre s főleg az ifjúsági atléták verbuválására, mert anélkül a nagy tömegekkel és igen jó ifjúságiakkal rendelkező griff madarasok egy időre megszervezik előlük a hegemóniát.

Ami az egyéni teljesítményeket illeti, elsősorban Szilágyi Jenőről kell szólanunk. A budaiak büszkék lehetnek a nyurga távfutóra, aki megtette azt a bravúrt, hogy délelőtt a 3000 m-es akadályversenyt nyerte meg Szabó Miklós előtt, néhány órával később pedig a kitűnő Csaplár András 500 m-es finis után előzte meg 5000 m-en 14.44.2-es kitűnő idővel!

Szólanunk kell még azokról az atlétákról is, akik sutba vetve egyéni hiúságukat, nem átallottak nekik egyáltalán meg nem felelő távokon versenyzésre kiállni - egyesületük, illetve a pontok kedvéért, mert még a hatodik helyezés is pontot jelentett az egyesületek harcában.

Így tett Harsányi Gusztáv az idei év középtávfutó hőse - a délelőtti 3000 m-es akadályfutással a lábában - amikor 400-on és 5000-en indult, de hasonló szívről tett tanúságot Szabó Miklós is, aki ugyancsak délelőtt szenvedett át egy 1000 m-es akadályversenyt s lett 2-ik, majd délután igen rossz erőben, de végigverekedte az 5000 m-es távot is, ahol 6-iknak befutva 1 értékes pontot szerzett egyesülete számára. Ezek az atléták voltak a verseny erkölcsi hősei!

Kívülük a kis Csányi szerzett kettős győzelmet a patináns Király és József főherceg díjban 100 és 200 m-en. Csányi győzelmei ellenére sem keltett jó benyomást. Agyonhajszolták az idén ezt a viszonylag nem túl erős fiatal gyereket. Több kíméletet kérünk számára, nehogy túl fiatalon kiégjen. Gyenessel 100 m-en vívott harca igazi csemege volt.

Egyébként atlétáink már évadvégi formában mozogtak. A győztesek közül bizony Németh (MAC), Zsuffka, Dusnoki, Szabó dr., Németh (BSzKRt), Góby és Gáspár elmaradt legjobb idei eredményétől.

Örömmel üdvözöltük Jász dr. magyarázó eredményhirdetését. Sajnos, később azután „túl sok lett a szöveg”, de azért mégis minden újító eredményhirdetésnek örülünk, mert addig kísérleteznek, ameddig egyszer el nem találják azt a hangot és módot, ami közmegelégedést jelent.

Remek díjakat láttunk. Végre atlétáink is kapnak valami ellenszolgáltatást fáradságos munkájukért. Meggyőződésünk, hogy kellő „szorgalommal” versenyrendezők az ilyen nagy mítingekre össze tudnának szedni néhány tiszteletdíjat. Egészen bizonyos, hogy ez alaposan megnövelné atlétáink becsvágyát.

Végezetül meg kell dicsérnünk az időjárást is. Remek őszi napsütés kedvezett a versenyeknek, amely méltó volt gróf Széchenyi István emlékéhez.