|
A boer háború és a nemzetközi gazdasági érdekek
Az összes angol hirlapok – egy-két szabadelvü lap kivételével – nagy szenvedélyességgel követelik a két boer köztársaság teljes meghóditását és bekebelezését. E felfogásban osztozik a kormány is, mert noha már mintegy 200 000 ember van Dél-Afrikában, a hadügyminiszter a parlamentben bejelentette, hogy márczius hó folyamán összesen 39 hajó fog utnak indulni Dél-Afrika felé 38 800 emberrel, s azután még 17 800 ember követi. Az angol birodalom óriási nagy ereje valószinüleg elvégre is győzni fog. Csak az menthetné meg a köztársaságokat, ha az európai hatalmak beavatkoznának érdekükben. Erre azonban semmi kilátás sincs.
A mi Oroszországot illeti, semmi hitelt sem lehet adni azoknak az idönként felmerülő hireszteléseknek, mintha a czárnak szándéka volna közbelépni a béke közvetitése érdekében. Ellenkezőleg az orosz érdek éppen az, hogy a háboru minél tovább huzódjék, minél több áldozatra kényszeritse Angliát délafrikai uralmának fentartása érdekében. Mert minél több erőt emészt fel Dél-Afrikában, hol az orosz érdekkel nem ütközik, annál inkább erősödik Oroszország tulsulya Ázsiában. Már ismételve megemlékeztünk arról, hogy az angol befolyás majdnem egészen kiszorult Perzsiából, hol előbb uralkodó volt s helyet engedett az orosz befolyásnak, mely egész Perzsiát hatalmába keritette az által, hogy az oroszok 22 millió rubelt adtak kölcsön a perzsa sahnak és megkapták ennek fejében a perzsa vámok ellenőrzését s az összes perzsa vasutak épitésére az engedélyt.
Oroszország ez idő szerint nem gondol közvetlen hóditásokra sem Afganisztánban, sem Perzsiában. Nem ez volt a czélja a perzsa és afgánisztáni határon, Kuskban való csapatösszevonásainak. E csapatösszpontositások czélja a fentebb emlitett vasutpolitikai nagy vivmányok támogatása volt. S e czélt tökéletesen el is érték. De az orosz tervek nem állapodtak meg Perzsiánál, hanem arra irányulnak, hogy a török birodalomnak a Fekete-tengerrel s a Kaukázusi orosz tartományokkal határos részei is orosz befolyás alá kerüljenek. A konstantinápolyi orosz nagykövet, Sinovief, ez idő szerint erős nyomást gyakorol a szultánra, hogy a Kis-Ázsia északi részeiben épitendő vasutakra orosz vállalkozóknak adja meg az engedélyt. A szultánnak nem nagy kedve van erre, mert jól tudja, hogy a vasutakkal azok a tartományok Oroszország hadászati hatalmi körébe jutnak. De Orosszország nem tágit, mert miután a németek megkapták a Konstantinápolytól Bagdadig vezető nagy vasutat, mindent el akar követni arra, hogy e vasút révén befolyásukat a Fekete-tenger felé is ki ne terjeszszék. |