Hirohito

Páris, január 11.
Az egész földkerekség érdeklődésének középpontjában Hirohitó japán császár áll, aki nemcsak uralkodója birodalmának, hanem a japániak tulnyomó többsége ugy tekint fel rá, mint a sintoista Parthenon egyik istenségére.

A mai világhelyzet még érdekesebbé és tanulságosabbá teszi Maurice Lachin nagyhirű francia tudós mesteri tanulmányát, mely a „Temps” japáni különszámának élén jelent meg Hirhitó Őfelsége egyéniségéről, magánéletéről és uralkodói célkitűzéseinek nagy jelentőségéről. Ismeretes, hogy Maurice Lachin hosszu évekig él Japánban és nagyszerű könyveket írt Japán forradalmi átalakulásáról.

„A 2500 éve dinasztia sarja, Hirohitó, japán időszámitás szerint 43, európai számitás szerint 41 éves” - irja többek közt Lachin - , és 1926 december 25-én lépett trónra. A császár minden reggel 6 órakor kel fel, maga borotválkozik, angol reggelit fogyaszt el, majd elolvassa az összes toktól ujságot és a legnevezetesebb vidéki sajtóorgánumokat. Sokat emlegetik Tokióban a sajtójáról gyakran hangoztatott nyilatkozatát: - Ha egy napig valamely okból nem olvashatom át a lapokat, ugyanaz a kényelmetlen érzésem van, mintha rövidzárlat miatt a palotában nem funkcionál a villanyvezeték!

Hat óra reggeltől este tízig, amikor a császár fenséges hitvesével és a trónörökössel, a kilencéves Csugu-No-Miva Akihitóval visszavonul magánlakosztályaiba, ugyszólván megszakitás nélkül uralkodói kötelességeit teljesiti.

Minden kedden, - természetesen a háboru előtti időben - kizárólag általános politikával és külpolitikával foglalkozik. Csütörtök a kihallgatások napja. Pénteken a katonai problémák kerülnek sorra, szombaton a miniszterelnök teszi meg heti jelentését, de délután öttől és egész vasárnap biológiai tanulmányokat folytat a császár, aki e modern tudomány szenvedélyes művelője.

Annak ellenére, hogy Hirohitó soha más nyelven nem beszél, mint japánul, tökéletesen ir és olvas angolul, franciául és németül. Rendelkezéseit, leveleit egyedül irja, még pedig irógépen.

1928-ban, azzal az egyszerü indokolással, hogy „gyermekeinek véleményét tisztán és világosan megismerje”, egyszakaszos törvénnyel bevezeti az általános szavazati jogot.

Hogy a császár mit jelent minden japáni számára, ennek legjellemzőbb ismertető jele az, hogy nemcsak személye, családja, cselekedetei, parancsa, határozata szentség, hanem fényképe is. Az ujságokat, amelyekben arcképe megjelenik, nem szabad eldobni: a Tenno képét felnőttek, gyermekek egyaránt kivágják és áhitattal bekeretezik vagy szobájuk falára ragasztják…”