Az amerikai csodavonat

Amikor Rudolf Diesel, a híres német feltaláló, a nyersolajmótor szabadalmát eladta az Egyesült Államoknak, aligha gondolt arra, hogy ezzel gyökerében megváltoztatja az Unio vasúti közlekedését. Abban az időben a vasúttársaságok legfőbb gondja az volt, hogy a vonatok menetidejét csökkentsék és az óriási úton biztosítani tudják a menetrend pontosságát.

A Chichago - Los Angelesi 3600 kilométeres út nehéz terepen vetetett át és a kőszénnel, fával fűtött mozdonyok akárhányszor nem tudtak a nehézségekkel megbirkózni. Nyolc napig tartott az út, ezt lassan öt napra csökkentették.

A nyersolajmótorral hajtott mozdonyok nagyobb teljesítményével mindinkább apad a menetidő, úgyhogy a mai modern, áramvonalas mozdonyoknak már csak 40 órára van szükségük az óriási út megtételére. Az 5400 lóerős mozdony ma óránként 200 kilométeres szédítő sebességgel viszi a 15-17 kocsiból álló vonatot, amelyet valóságos „gördülő szállodá”-nak nevezhetünk.

Több ilyen vonat jár keresztül-kasul Észak-Amerikán, mindegyiknek, akárcsak a hajóknak, neve van, pl. City of San Francisco, Flying Californian, City of Santa Fé, stb. A mesébe illő vonat minden kényelmet megad az utasnak, a szokott étkező- és hálókocsikon kívül bár- és tánckocsit, játék- és öltözőtermet, fürdőszobát, gyermekszobát, kozmetikai- és fodrászszalónt is talál az utas a vonaton.