A kormány elé kerül a „Húszmillió magyart!” kiállítás terve

A magyar közönségnek még sosem mutatták be szemléltető, kézzelfogható módon annak a problémának az igazi jelentőségét, amely a nemzet jelene és jövője szempontjából egyike a legfontosabbaknak: hogyan függ össze a magyar népességszaporodás a gazdasági helyzettel, kiváltképpen pedig iparosodásunk fejlődésével.

Nagyszabású kiállítás keretében akar választ adni erre a kérdésre az Egészségpolitikai Társaság.

Az EPOL már számos akcióval adta tanujelét a nagytávlatú nemzeti problémák iránt való érzékének, az EPOL gárdája minden egyes alkalommal a magyarság gyakorlati boldogulásának eszközeit igyekezett feltárni és előtérbe állítani.

A kiállítás címe egyszersmind program is: „20 millió magyart!”
Az EPOL be akarja bizonyítani, hogy az anyák csak akkor bízhatnak gyermekeik jövőjében, ha tudják, hogy a született és születendő magyar gyermekek számára munka, elhelyezkedés, kenyér áll majd rendelkezésre. Legfőbb ideje, hogy az ország népességének valamennyi rétege meggyőződjék az ipar valódi jelentőségéről és tisztában legyen azzal, hogy mi ennek az iparnak az évtizedekre, sőt évszázadokra szóló nemzeti hivatása.

Az EPOL meg akar győzni mindenkit arról, hogy a magyar iparnak a magyar nép szaporodása szempontjából sorsdöntő jelentősége van.
Európa népszaporodási versenyében az ipar a mi legnagyobb biztosítékunk és legfontosabb védőbástyánk. Az EPOL a kiállítással azt akarja elérni, hogy a néző ezzel a meggyőződéssel távozzék: ennek az iparnak a „leépítése” nem egyesek üzleti érdeke, hanem egyenesen a magyar anyák ellen irányuló támadás lenne, amelynek a tarthatatlansága nyilvánvaló mindenki előtt, aki a magyar birodalmi gondolatot hordozza lelkében.

A kiállítás, mint értesülünk, plasztikusan kívánja a nézők elé állítani
ipari termelésünk teljesítőképességének és a magyar piac fogyasztási szükségleteinek egymáshoz való viszonyát. Be akarja bizonyítani, hogy minden gyermekre, minden új és új munkáskézre szükség van azokban a tömegcikkeket előállító iparágakban, amelyeknek termékeivel még távolról sincs kellőképpen ellátva a dolgozók valamennyi rétege. Talán azt mondhatnánk, hogy e gondolat mögött a mezítlábasok jelentkeznek, a fogyatékosan öltöztetett magyar gyermekek ezrei, a legszükségesebb háztartási, kényelmi cikkekben szükséget szenvedő családok tízezrei és mind várják a magyar ipartól, hogy tegyen értük valamit, adjon nekik cipőt, ruhát, pontosabban: hozza őket abba a helyzetbe, hogy ezeket munkájukkal megszerezhessék.

Eléggé nem méltányolható, helyes intenciója a tervezett kiállításnak,
hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét nemcsak arra, hogy ma mit fogyaszt Magyarország, hanem arra is, hogy milyen lehet és milyennek kell lennie a jövőben Magyarország teljes ipari fogyasztóképességének. Ezekben a távlatokban kell meglátni iparosodásunk helyes útjait, magasabbrendű céljait, ehhez kell idomítani beruházási politikánkat.

A gazdasági problémák rendezése mellett bemutatja majd ez a kiállítás
a biológiai előfeltételeket, amelyeknek a megvalósítása elengedhetetlen kelléke az egészséges, intenzív népszaporodásnak. A tömegek számára is kivezető utat kell mutatni abból a nyomasztó aggodalomból, hogy a munkavállalók újabb és újabb csapatai végül letörik a munkabéreket és állandósítják a dolgozók alacsony életszínvonalát.

Az iparfejlesztést és a nemzet számbeli és mondhatnánk minőségbeli előhaladását kapcsolja össze
az EPOL kiállítása mindenki számára érdekes és megdönthetetlen adatokkal. A kiállítást a BNV keretében kívánják megrendezni és az EPOL részéről azzal a kéréssel fordultak a vásárhoz, hogy bocsássanak a részükre megfelelő területet.

Gazdasági szempontból e kiállítás mondanivalóit a magyarországi irányított gazdálkodás vezérkönyvének minősítjük.
Reméljük, hogy amikor a kormány elé kerül a terv, az illetékes tényezők a szükséges anyagi eszközök előteremtésével megadják a lehetőséget a brilliáns gondolat megvalósítására.