Nagy örömmel olvasom Csizik Béla pénzügyi államtitkár ur előadását a szociális adópolitikáról.
Valóban örvendetes, hogy végül áttérünk a tárgyi adóztatás területéről a személyi adóztatásra, amit az államtitkár ur igen találóan ugy fejtett ki, hogy az adó összege minden egyes adóalanynak ugy lesz a testére szabva, mint a ruha.

Örvendetes, hogy az adóztatás terén figyelembe veszik az adóalany személyi és családi viszonyait, hogy kisebb az adótétele a többgyermekesnek, mint az egygyermekesnek vagy gyermektelennek és hogy a hatvan éven felüli iparosok adótételét leszállitják. Még az is helyes, hogy az a harminc éven felüli adóalany, aki nőtlen vagy hajadon, magasabb adókulccsal van megterhelve.

Itt azonban a hajadonokat illetően volna egy igen szerény megjegyzésem.
Nem szólva arról, hogy a legtöbb leány nem a maga hibájából marad pártában, mégis talán figyelembe kellene venni, hogy vannak, akik azért nem mentek és nem is mehettek férjhez, mert öreg szüleiket tartják. Kissé furcsa, hogy az a hajadon, akinek törvénytelen gyermeke van, nem esik magasabb adókulcs alá, viszont az, aki öreg édesanyját tartja, fizeti az ugynevezett „agglegényadót”. Éppen a szociális adóztatás elve érvényesülne akkor, ha ezen a törvényszakaszon módositanának.