Liliputi kastélyok

Az ember, életének, minden időszakában, valamilyen játékba temeti üres idejét, szórakozó kedvét, gondját. A gyermek érdeklődése csapong, játékkedve változik, úgy hogy nem marad meg egy játékszere mellett; a felnőtt viszont rendszerint megállapodik egy kedvtelésénél és azt huzamosabb ideig használja fel játékösztönének kielégítésére.

A játékösztön a legkülönbözőbb módokon nyilvánul meg az emberekben. Tudunk egészen furcsa és groteszk játékkedvtelésekről, de talán az egyik legkülönlegesebbet mutatjuk be itt képeink során. A morva protektorátus egyik vidékén divatos kedvtelés lett a miniatür-várak építése. Ezeket a várakat, kastélyokat eredeti építmények nyomán építgetik a morva kertekben. Kőből, cementből, malterból építik a ráérő és ezzel szórakozó emberek a kis remekműveket; pontosan utánozzák az eredeti várat, amely modellül szolgál munkájukhoz.

Valósággal vadregényes lovagvárakat látunk a kertek miniatür-őserdőibe bújva, nagy türelemmel, gondos munkával és nem csekély fáradsággal dolgoznak rajtuk a kertek tulajdonosai, komoly, érett, dolgozó emberek. Lényegében nem új ez a játékmunka.

Emlékezzünk csak a japáni kertek miniatürpalotáira, pagodáira, hídjaira, törpe fácskáira, amelyeknek liliputi-arányai még a gyermekhez mérten is kicsinyek. Szép és gondos munkát igénylő szórakozás ez, amely a kedvtelés mellett maradandó eredményt is nyújt a mű alkotójának.