A nemzeti szocializmus és a háborús gazdálkodás lényeges változásokat okozott a német kartelpolitikában.
A kartel régebben a piacnak felosztását, a termelés irányítását és korlátozását, továbbá az árak egységes meghatározását célozta a termelők részéről. A háborús konjunktúra és a termelés nagymértékű fokozásának szükségessége fölöslegessé tették a régi kartelrendszert. A kormányzat a nyersanyagok kontingentálásával, a termelés standardizálásával és az árszabályozással megakadályozta a nem kívánatos konkurrenciát és a fogyasztási javak terén tette fölöslegessé a kartellt.

A hadiiparban is az állam a fővásárló: a külföldi szállítások is állami vezetés alatt állanak. A nagy hadianyagszükséglet is a gyárak teljes kapacitásának kihasználására vezet s így verseny itt sem állhat elő.

Mindezek az elgondolások a kartellek megreformálását sürgetik.
A kartellek száma is túlnagy – mint a svájci Der Bund írja – csupán a vasiparban 300-nál kartel van. Az összes kartelleknek kegalább 10-20%-át meg fogják szüntetni.

Az átalakított kartellek neve „termelőközösség” (Leistungsgemeinschaft) lesz, minthogy céljuk a termelés legnagyobb mértékű fokozása. Gazdaságpolitikai vezetésük a gazdasági minisztérium és a „négyéves terv” szervezetének utasításai és ellenőrzése alapján lesz megszervezve; tevékenységük kiterjed majd a tapasztalatok, szabadalmak kölcsönös kicserélésére és a nyersanyagok arányos elosztására is.

Ugyanez áll az árkartellekre is, minthogy az állam – mint a legnagyobb vásárló – a lehető legalacsonyabb árakra törekszik. Amelyik gyár nem képes termelését racionalizálni, olcsóbbá tenni s a többivel e téren lépést tartani, megszüntetik.

Mindezek a tervek az állam vezetése alatt álló mammutkartelekhez fognak vezetni.
Az Európa újjárendezésére vonatkozó tervekkel kapcsolatban is mutatkoznak olyan elgondolások, melyek a termelés fokozására és olcsóbbá tételére a fent vázolt elveket nemzetközi viszonylatban is meg akarják valósítani.