Ázsiai Oroszország vagy más néven Szibéria a Föld egyharmadán áthúzódó hatalmas terület. 15 millió négyzetkilométeres területével másfélszer akkora, mint egész Európa; lakossága azonban alig háromszor annyi, mint a mai Magyarországé. Az itt élő 38 milliónyi ember prémvadászokból és a szovjet európai részéből bevándorolt orosz földművesekből kerül ki.
Érdekes, hogy Földünknek ez az értékes és nagy fejlődés előtt álló területe csak az utóbbi évtizedekben kezdett benépesedni. Szibériát már ezer évvel ezelőtt is ismerték, amikor egységes Oroszországnak még híre-hamva sem volt. Az orosz prémkereskedők messze vidékről felkeresték az őserdők szélén lakó prémvadászokat, hogy értékes prémeket vásároljanak tőlük. Nizsnij-Novgorod, mai nevén „Gorkij” a világ egyik legnagyobb prémkereskedő-központja volt.
Az értékes prémes állatok, a jellegzetes szibériai őserdőben, a tajgában élnek. A szibériai tajga óriási, 3 millió négyzetkilométert kitevő erdővidék. Fái legnagyobbrészt erdei fenyőből és lucfenyőből kerülnek ki. Hogy milyen a tajga belseje, azt igazában még nem tudjuk, mert párszáz kilométernél messzebbre még a prémvadászok sem hatolnak bele. A tajga éppen úgy, mint a kanadai őserdők, élelmiszerekben rendkívül szegény. Még ehető vad is csak elvétve akad benne, úgyhogy a prémvadászok is messze vidékről szerzik be élelmüket.
Benszülött lakosa is kevés akad, úgyhogy az Európa egyharmadát kitevő hatalmas erdőterületnek alig egy millió lakosa van. A tajga belsejében a gyakori zivatarok villámcsapásai miatt sokszor óriási erdőtüzek pusztítanak. Ezekről a hatalmas tüzekről az erdősegek szélén élő lakosságnak a sokszáz kilométerre elszálló füst és a tűz elől menekülő vadállatok ezrei adnak jelt. Nem egyszer olyan tüzet is megfigyeltek, amelynek félmillió hold erdőség esett áldozatául. Az óriási erdőségek kimeríthetetlen fakészlete kincset érne, ha nem lennének a szállítási viszonyok nagyon mostohák. A terület azonban észak felé lejt, a folyók az északi tengerbe ömlenek, úgyhogy a fát lakottabb vidékekre nem lehet szállítani.
A nagy érték tehát kiaknázatlanul fekszik, legfeljebb csak az említett erdőtüzek pusztítanak benne. A szovjet az utóbbi évtizedben kísérleteket tett az értékes fakészlet kiaknázására. A telepesek tízezreit küldöttek az erdős vidékekre, főképpen az 5000 kilométer hosszú Jenyiszei folyam környékére. Az itt keletkező telepek kizárólag fakitermelést űznek és az újonnan alakított fafeldolgozó üzemeket látják el anyaggal. Ugylátszik, hogy a szovjet a hatalmas birodalom súlypontját az Uralon túlra akarja áttenni.
Emellett a terv mellett szól az is, hogy az Ural hegység keleti lejtőjén, a Szverdlovszkot környező vidéken egymás után nyílnak meg a bányák és nehézipari telepek is. Ez a fejlődés azonban ma még a kezdet kezdetén van és hosszú évek békés munkájára lenne szükség, ha ezt a tervet keresztül akarnák vinni. A tajga vidéke nagyjából az Irtis torkolata, a Bajkál-tó északi vége és az Amur torkolata között húzott vonalig terjed. Ettől délre kitűnő talajon és jó éghajlat mellett gabonatermelés folyik. Ez a területsáv megfelelő mezőgazdasági munka mellett messze területek magtárává válhatik, mert termékenység dolgában vetekszik Kanada búzaföldjeivel is.
A Káspi tenger és Keleti Türkisztán közötti vidéken nagyarányú gyapottermesztés van kialakulóban, úgyhogy ez a terület is sokat fejlődhetik. Szibéria legfontosabb szárazföldi közlekedési vonala, a szibériai vasút, Moszkvából indul, Szverdlovszknál halad át az Ural hegységen, majd Omszkon és Novoszibirszken át Irkutszknál éri el a Bajkál-tó vidékét. Csitánál a vasút ketté ágazik, a déli ág Mandzsuria és Kína felé, az északi pedig az Amur mentén Chabarovszk és Vladivosztok irányába vezet.
