A röntgenátvilágításokról, röntgenfelvételekről, röntgenkezelésről ma már mindenki tud, ha a lényegét nem is ismeri. Tudjuk jól, hogy ha valakinek eltörik keze-lába, a törés helyét és minéműségét röntgenfelvétel segítségével állapítják meg az orvosok és anno alapján most már sokkal kisebb a rosszul összeforrott törések száma, mint azelőtt. Ugyanígy meglátják, ha golyó hatolt valakinek a testébe, hogy hol fekszik, mit érintett, ami nagyon megkönnyíti a műtétet.
Tudja azt is, hogy bizonyos bőrbetegségeket és már bajokat röntgenkezeléssel gyógyítanak. Kevesebben hallottak arról, hogy bizonyos építőanyagok belső szerkezetének vizsgálatában milyen fontos a röntgenátvilágítás. Belső töréseket, szakadásokat lehet vele meglátni és katasztrófákat megelőzni. Rengeteg ember életét mentette már meg ez a tudományos felfedezés, amely mindössze negyvenöt éves és alig harminc éve van gyakorlati alkalmazásban!
Valójában mesébe illő csoda: átlátni az ajtókon, bepillantani csukott szekrényekbe, az elő ember belsejébe. Ezt a csodát végzi a röntgensugár, amely felfedezőjéről: Wilhelm Konrad Röntgen német fizikusról kapta a nevét. Röntgen 1845-ben született és 50 éves korában a würzburgi egyetem tanáraként dolgozott. A „katód”-sugarakat tanulmányozta, amikor bámulatos felfedezésre jutott.
Rejtelmes sugárzás
Mik is ezek a katódsugarak? Ha egy üvegcsőből kiszivattyúzzuk a levegőt és két végébe magasfeszültségű villamos áramot vezetünk, szikrák keletkeznek. Az üvegcső pozitív villamosságú sarkát hívják anódnak, a negatívot katódnak. A katódból különös sugarak áradnak ki, amelyek meglehetősen ismeretlenek voltak még abban az időben, amikor Röntgen tanár kísérletezett velük. Egy ilyen kísérlet alkalmával a légüres üvegcső közelében egy kis ernyőfal állott, amely báriumsóval volt bevonva. A tudós lesötétített szobában végezte kísérletét és egyszer csak azt tapasztalta, hogy az ernyőcske fénylik. Nem tudta, mitől eredhet ez a villanás, de miután más fényforrás nem volt a szobában, csak a katódsugarakra gyanakodhatott.
Először vastag, fekete kendővel takarta le az üvegcsövet, de az ernyőcske tovább ragyogott. Azután deszkát helyezett az üvegcső és az ernyőfal közé, a titokzatos fény akkor sem hunyt ki. Micsoda rejtelmes sugárzás lehel ez, amely a deszkán is áthatol? - kérdezte magában. Amikor kezével az ernyőfal felé nyult, kísérteties jelenséget látott: az ernyőn csontkéz jelent meg. Saját kezének csontváza. A csontok úgy mozogtak, ahogy ujjait mozgatta és körülöttük halvány fátyolként látszott a hús.
Röntgen először X-sugaraknak nevezte el a katódsugarak ismeretlen leszármazottait és tüzetesebb vizsgálatukhoz fogott. A véletlen ismét közrejátszott. Kísérletező asztalának fiókjában egy csomag használatlan fényképezőlemezt tartott. Amikor azokat elő akarta hívni látta, hogy elromlottak. Mindegyiken egy olló árnyképe látszott. Hamarosan kitalálta, hogy az X-sugarak hatoltak át az asztalon és az ott fekvő olló képét vetítették a fényképezőlemezre.
Most már csak az volt hátra, hogy meg fejtse, hogyan keletkeztek az X-sugarak a katód körül. Kiderítette, hogy a katódból kiinduló negatív töltésű elektrónok beleütköztek valamilyen fémlapba és onnan új sugárként rezegnek tovább. Az X-sugarak sebessége akkora, mint a fénysugaraké, hullámhosszuk azonban igen kicsiny és az a különös tulajdonságuk van, hogy irányukat mindig betartják, sohasem verődnek vissza, mint a fény- vagy hanghullámok. A fényképezőlemezre úgy hatnak, mint a fény.
Minden anyagon áthatolnak, legyen az fehér vagy fekete, kemény vagy puha, szilárd vagy cseppfolyós. Csak az anyagok vastagsága, fajsúlya és atómsúlya befolyásolja az áthatolás mérvét. A vastagabb, nehezebb és magasabb atomsúlyú anyagok többet nyelnek el belőlük, mint a vékonyabbak, kisebb fajsúlyúak és kevesebb atomsúlyúak. Ezért látszik a hús halványan, a csont pedig sötétebben a röntgenfényképeken.
A világ bámulata
Röntgen ezt az érdekes felfedezését 1896-ban mutatta be először több tudóstársának. Berlinben történt. Egy fekete bőrtáskába három kulcsot és egy szemüveget tett, lezárta és odahelyezte a katód cső elé, amelyre már előzőleg felszerelt egy sugárvisszaverő fémlemezt. Az elsötétített szobában elhelyezett ernyőfalon jól látszott a bőrtáska tartalma és még élesebben mutatta valamennyi tárgyat a fényképezőlemez, amelyet mingyárt előhívtak.
Kevés tudományos felfedezés idézett elő olyan nagy feltűnést, mint a röntgensugáré. A tudománnyal nem foglalkozó emberek képzeletét is nagyon izgatta, hogy beláthatunk az emberi test titkaiba, megpillanthatjuk a lüktető szívet, a lélegző tüdőt, az emésztő gyomrot! A külföldi ujságok eleinte hinni sem akartuk a berlini hírnek és tréfára fogták a dolgot. Hihetetlen is volt, hogy egy egyszer a légüres üvegcső ilyen csodára képes!
A tudós felfedező 1901-ben megkapta a Nobel-díjat és megélhette a röntgensugár fényes pályafutását. 1923-ban halt meg Münchenben. Felfedezéséből egész tudomány származott, sőt több tudomány: röntgentechnika, röntgenterápia stb.
Gyógyító sugarak
A röntgensugarak hullámhosszát is megmérték. Két ezermilliomod millimétertől tizenkét tízmilliomod milliméter hosszú rezgésekkel terjednek tovább és ennek a rövidségüknek köszönhetik áthatolóképességüket is. Az orvosi vizsgálatok alkalmával azt mutatják, hogy az átvilágított részek különböző fajsúlyúak-e. Az árnyék különbözőségéből azonban következtetni lehet nemcsak alaki elváltozásokra, hanem gyulladásokra is.
Tüdővizsgálatnál például izzadmányt mutat a felvétel ott, ahol rendesen levegőn kellene lennie, mert a beteg tüdőgyulladásban szenved. A gyomrot a röntgenátvilágításkor nem lehetne látni, azért nehéz fajsúlyú anyagot (bizmutot) kevernek a megvizsgálandó kásájába, hogy így lássák az emésztőszervek működését.
A röntgensugarakkal való gyógyítást úgy fedezték fel, hogy az átvilágító orvosok kezén gyulladásos tünetek jelentkeztek. Sok baleset vezette rá az orvosokat, hogy vastag ólomrétegekkel védjék magukat a veszedelmes sugarak ellen, de egyszersmind arra is, hogy makacs bőrbajokat gyógyítani lehet megfelelően adagolt röntgensugárzással.
Csak negyvenöt éves a röntgensugár és alig tudjuk elképzelni, hogyan élhettek nélküle az emberek! De hiszen csak huszéves a rádió és negyvenéves a repülőgép meg az autó! Mérföldes csizmákkal halad a világ.
Lendvay Ferenc
