Amszterdam, szeptember 27.
(Német Távirati Iroda.) Mint a brit hirszolgálat jelenti, Eden brit külügyminiszter szombaton Lamingtonban, választókerületében beszédet mondott. Egyebek között kijelentette, „Angliának sürgős kötelessége, hogy csapásokat mérjen a német városokra.”
A külpolitikai kapcsolatokról szólva kijelentette Eden, hogy a jó kapcsolatok „a kölcsönös megértéstől és bizalomtól” függnek. Angliának bizalmat kell keltenie szavai és szándékai iránt. Hogy ez sikerüljön, ahhoz elsősorban Angliának kell saját magában hinnie.
A brit külügyminiszter szószerint ezeket mondta:
- Ha visszapillantunk, okunk van a sajnálkozásra, mert nem volt elég hitünk. Nem hittünk saját magunkban és az ügyben, amelyért sikra szálltunk. Sehol sem volt ez szembeötlőbb, mint külpolitikánk terén. Szándékunkat, hogy szilárd és következetes külpolitikánk legyen, keresztezte kényelemszeretetünk és vágyakozásunk a nyugodt élet után, valamint az a hajlandóságunk, hogy a mult babérain pihenjünk, gondolkodásra lusta irtózásunk minden uj eszmétől, elsősorban pedig idegenkedésünk attól, hogy áldozatokat hozzunk saját védelmünk és a magunkévá lett ügy céljára.
Kijelentette Eden ezután, hogy a szövetséges hadseregeknek gyökerestől ki kell irtaniok a tengelyhatalmakat. A törvénynek és rendnek megint érvényesülni kell és a legfontosabb jogi intézményeket ujra fel kell állitani. Elkerülhetetlen, hogy ezt a müvet kezdetben katonai felügyeletettel hajtsák végre. „A büntetésnek gyorsnak és biztosnak kell lennie.”
A háborut követő világ kialakitásáról a brit külügyminiszter igy nyilatkozott:
- Olyan nemzetközi rendet fogunk kiépiteni, amely megfelel a brit kultura természetes irányzatának és amely a szövetségesek, különösen pedig a nagyhatalmak, együttmőködésétől függ. Elhatározott szándékunk, hogy az Egyesül Államokkal a legszorosabb kapcsolatban maradunk és ugyanugy az angol-szovjet szerződésben is „nagyon nyomatékosan köteleztük magunkat”, hogy teljes mértékben együttműködésünk a Szovjetunióval a háborut követő épitésében.
Eden mint az emberiség nagy vezetőjéről emlékezett meg Churchill miniszterelnökről és a következő szavakkal fejezte be beszédét: - Olyan vezetőre, mint Churchill, békében és háboruban egyaránt szükségünk van.
