A napokban hírek jelentek meg arról, hogy a Jáva szigetének nyugati részén fekvő Papandajan vulkán ismét működni kezdett. A tűzhányóhegy közelében lévő Malang városára a kitörés hamu- és kőesőt zúdított és a várost néhány órán át sötétségbe borította. A hír azért érdekes, mert a Papandajan vulkán 1772 óta nem működött, csak gőzök emelkedtek fel kráteréből, úgyhogy nem tartották már veszélyesnek.

Tudnunk kell, hogy Jáva szigete a Föld vulkánokban leggazdagabb területének egyike: a sziget keleti és nyugati részén két óriást karéjban több mint 120 vulkán helyezkedik el, közülük, szerencsére, csak14 működik időnként. Az említett Papandajan a leghatalmasabb jávai vulkánok egyike. A dús vegetációjú alföldről mint égbenyúló óriás emelkedik 2660 méter magasságba. Mielőtt mostani működését megkezdte volna, igen sok geológus, tudós és érdeklődő turista kereste fel a gőzölgő, morgó hegyet.

A hegy megmászása fárasztó túra, amelyre a turisták rendszerint pónilovak hátán indulnak el. Az út rizsföldeken, teaültetvényeken keresztül a hegy egyharmadáig lóháton járható, innen gyalog folytatják útjukat a túristák a kopár, kihűlt lávából álló sziklákon a kráter felé. A kráterhez érve, a vezetők óvatosságra intik a látogatót, mert a kráterszéleken vékony, kihalt lávaréteg csalóka kérget alkot, amely bármely pillanatban beszakadhat és végzetes katasztrófát okozhat.

A lávahasadékokból kénes, fojtó füstfelhők törnek elő, a kráter közepén sűrű füstréteg lepi el a fortyogó lávát. A hőség hamarosan kibírhatatlanná válik, hatalmat dörrenéssel óriási lávabuborék pattan fel és még az edzett, gyakorlott bennszülött vezetők is sietve menekülnek fölfelé a prüszkölő, freccsenő pokol közeléből.