Lefátyolozott gyalogút

- A kór-terjesztő csecselégy ellen nem tesznek semmit? - érdeklődik a mérnök. - Dehogynem! Nagy apparátussal igyekeznek kipusztítani, annál is inkább, mert az állatállományt is megfertőzik ezek a rovarok. Az állatok is megkapják az álomkórt és hatalmas ménesek, gulyák pusztulnak el, ami gazdasági téren roppant veszteséget jelent az államnak is. Szerencsére most már az állati álomkórnak is van orvossága: a „naganol”, amely összetételében hasonlít a „germanin”-hez. - Ön nem betegedett meg az ötéves trópusi tartózkodás alatt? - kérdi a naiv asszonyka. A költő és a mérnök egymásra mosolyognak, mert a kérdés komikusan hangzik, közvetlenül az előző magyarázat után, amely az állatokra vonatkozott.

- Álomkórt szerencsére nem kaptam, de a malária utólért. Pedig nagyon vigyáztam magamra és a kormányzat is vigyázott rám. Afrikai partraszállásom első élménye a malária elleni védekezés egy érdekes példája volt. Matahi kikötőjében értem partot, amely jó három kilométernyire fekszik a vasútállomástól, ahol vonatra kellett szállnunk, hogy Afrika belsejébe jussunk. Matahiban éppen malária-járvány dúlt. Az ideérkező idegeneket leleményes módon óvta meg a fertőzéstől a kongói kormányzat: a kikötőtől a vasútállomásig - szúnyoghálóval bevont keskeny utat csináltatott és ezen az „alagúton” mentünk végig. A vonat ablakait is szúnyoghálók védték. A maláriát ugyanis a szúnyogok terjesztik, ezért nehéz a fertőzés ellen védekezni. Sok a folyó és állóvíz, az altalaj nedves, mocsaras mindenütt, tehát rengeteg a szúnyog.

- Ugy tudom, kininnel jól gyógyítható a malária! Nem? - De igen, - bólint az orvos, - amióta a kinint felfedezték, lényegesen csökkent a malária pusztítása, amely azelőtt ijesztő méreteket öltött. Sir Ronald Ross, akit 1902-ben a Nobel-díjjal tüntettek ki, amiért felfedezte, hogy a szúnyogok terjesztik ezt a bajt, megállapította, hogy hatalmas történelmi fordulatok okozója volt a malária. Szerinte az antik római birodalom pusztulását nem a gótok, hunok és vandálok okozták, hanem a - szúnyogok, mert a császári Róma összeomlását a hihetetlen erővel és gyorsasággal elterjedt malária vonta maga után. Európa térképe egészen másként alakult volna, ha már 2000 év előtt ismeri az orvostudomány a kinint. - Roppant érdekes elmélet! – lelkesedik a társaság. - Mikor és hogyan fedezték fel a kinint?

A „jezsuita-por” útja a világban

- Regényes története van ennek, - mosolyog a doktor. - Háborús hódítással függ össze. Négyszáz egynéhány évvel ezelőtt indult el Pizarro kis spanyol csapatával, hogy meghódítsa Perút, az inkák mesés hírű birodalmát, ahol aranyat akartak zsákmányolni. Zsákmányolt is jócskán, de aranynál is többet ért ez a fehér por, amit innét hoztak Európába először. Véletlenül fedezte fel egy maláriában megbetegedett spanyol katona, aki haldokolva feküdt az erdőben. Szomjúság gyötörte és ezért valahogyan elvonszolta magát egy közelében levő kis pocsolyához. A pocsolya vize kegyetlenül keserű volt ugyan, de azért jót ivott belőle. Csodák csodája: másnap új erőre kelve ébredt, annyira, hogy lábra állt és utólérte csapatát.

Bajtársai ámulva köszöntötték és nyomban visszamentek a pocsolyához, hogy megvizsgálják a „csodatevő” vizet. Kiderült, hogy egy fadarab feküdt a pocsolyában, attól keseredett meg a víz. Nyomban rájöttek, hogy a fában rejlik a gyógyítóerő. A katonák elhíresztelték felfedezésüket és ekkor kiderült, hogy a bennszülött lakosság már régóta ismeri ennek a fának láz-csillapító hatását. Rákövetkező esztendőben, amikor a perui spanyol alkormányzónak: Chinchon grófjának a felesége is meggyógyult a fából nyert orvosságtól, az ő tiszteletére chinchon-nak, illetve kininnek nevezték el ezt a gyógyszert, mert ez az asszony ettől kezdve egész éltét annak szentelte, hogy ezzel a „csodaszerrel” megismertesse az emberiséget.

Még többet tettek azonban a spanyol csapatokkal járó jezsuiták, akiknek a révén egész Európában elterjedt a kinin ismerete, úgyhogy hosszú ideig „jezsuita-pornak” nevezték ezt az orvosságot. Csak Anglia nem akarta befogadni, - éppen a jezsuita befolyástól való félelmében. Egyedül Robert Talbor gyógyított a brit birodalomban kininnel és miután sikeresen meggyógyította vele a királyát is: meghívták a francia udvarhoz, ahol a „Láz Kalapácsa” nevet kapta, mert ő volt az egyetlen, aki az udvari orvosok tehetetlensége mellett, sikeresen „leütötte” a lázat. Talbor nem volt orvos, mégis a „király háziorvosa” címet kapta és meg is érdemelte, mert óriási érdemei vannak a kinin terjsztése körül.

- De ha már négyszáz esztendeje használják a kinint, miért pusztít még mindig a malária? Vagy már nem pusztít? - Dehogynem ! Britindiában és Holland-Keletindiában évente több mint egymillió halálesetet okoz! Ceylonban 1937-ben olyan borzalmas erejű malária-járvány lépett fel, hogy repülőgépekkel kellett a kinint odaszállítani, mert rövid idő alatt kifogyott a sziget minden orvossága. De a gyors utánpótlás ellenére is 92.000 halottja volt a járványnak, hat hónapon belül!
- Hát nem használt a kinin?

- Használt, de csak bizonyos fokig, esetek hatvan százalékában a kininnel kezeltek is visszaestek a betegségbe. Szerencsére a német Bayer-féle kutatóintézetek újabban már a kininnél is hatásosabb gyógyszereket állítottak elő. Ilyen volt az 1928-ban kikerült „plasmochin” és az 1932-ben előállított „atobrin”. Ezeknek a segítségével ma már sokkal nagyobb mértékben és lényegesen rövidebb idő alatt tudjuk a maláriát gyógyítani. Amellett ezeknél a szereknél nem tapasztalhatók a kinin kellemetlen mellékhatásai.

- A kinin a legrosszabb orvosság! Olyan keserű! - nyűgösködik az asszony, - valahányszor torokgyulladásom van, mindig csak egy kiló zserbó fejében vagyok hajlandó a kinint lenyelni! Még jó, hogy legalább ezen az áron nyeli és nem lesz úgy, mint az én afrikai bennszülött paciensnőm! - nevet a doktor. - Hát az mit csinált? - Miután messze lakott, adtam neki harminc kinin-pirulát, azzal, hogy naponta vegyen be egyet. Egy hónap mulva eljött hozzám és kijelentette, hogy az orvosság nem használt, ma is éppen olyan lázas, mint volt. Pedig mind a harminc pirulát gondosan - felfűzte és a nyakába akasztotta...

Rónay Mária