Háborús jegyzetek - A búr háború 1.

Kik azok a búrok?

Sokszor hallottam már a búr háborúról, de sajnos hiányos történelemtanításunk (vagy tanulásom) folytán eddig nagyon keveset tudtam erről az érdekes (fontos?) dél-afrikai történelmi eseményről. Emlékeimben felködlik valami régi dal is: „a búr, a búr, a búrkalap…”

Most viszont – hála ennek a hiánypótló honlapnak – teljesen új információkhoz jutottam, és a „huszadikszázad.hu” olyannyira felkeltette érdeklődésem a „Boer”-ek iránt, hogy muszáj volt egy kicsit utánanéznem ennek a - szerintem rendkívül érdekes -, a tizenkilencediket a huszadik századdal összekötő eseménynek.

Annyit tanultam annak idején, hogy a terület első felfedezői a portugálok voltak: 1487-ben Bartolomeu Diaz Afrikát megkerülve Indiába akart eljutni, elérte a Jóreménység-fokát, de viharba került, legénysége fellázadt és kénytelen volt visszafordulni. (Nem sokkal később viszont Vasco da Gama Afrika megkerülésével már eljutott Indiába.)

Na de kik is azok a búrok? 1652-től a holland Kelet-Indiai Társaság erődített támaszpontot hozott létre a Jóreménység fokán, és a mai Fokváros (Kaapstadt) helyén létesült településre egyre nagyobb számban érkeztek telepesek. A búrok (nevük a holland boer - paraszt szóból származik) – eredetileg puritán, protestáns holland, flamand és fríz (germán) telepesek leszármazottai. A búrok magukat "Zuidafrikaaner boers", azaz dél-afrikai parasztoknak vagy egyszerűen afrikaanereknek (afrikaiaknak) nevezték.

Életmódjuk még a századelőn is eltért a bennszülött afrikaiakétól, - nem falvakban, hanem tanyákon, gazdaságokban laktak, és nagy kiterjedésű birtokokat műveltek. Megszállott kálvinistaként az Úr vadonba küldött gyermekeinek tartották magukat, akiknek az a küldetésük, hogy uralkodjanak a földeken és az ott élő elmaradott bennszülötteken. Afrikaans nyelvük egyre távolodott a hollandtól, és mind az afrikai őslakossággal (bantuk, majd a zuluk), mind a holland gyarmati hatóságokkal összetűzésbe kerültek. Állandó csetepaték zajlottak a feketék marhalopó expedíciói miatt (a marhák száma a feketéknél státuszszimbólumot jelentett).

Amikor 1685-ben, Franciaországban visszavonták a hugenották vallásszabadságát biztosító Nantes-i edictumot, rengeteg francia hugenotta is menedéket keresett a Fokföldön, s rövid idő alatt beolvadtak a búrok közé. A főleg állattenyésztésből és külterjes földművelésből élő búrok bennszülött rabszolga munkaerőt alkalmaztak. A 18. század végére már tizenötezren lakták a kolóniát, mintegy kétszer annyi rabszolgával együtt.
Az érdekes holland-flamand-germán-francia búr közösség mintha Dél-Afrikában megvalósította volna az EU kis elődjét. Ami Európában nem nagyon jött össze – az itt Afrika déli csúcsán sikerült: békésen összefogtak egymással. De angolok nemigen csatlakoztak a kis unióhoz, sőt a búrok nyugalma gyorsan véget ért, amikor az akkori idők legerősebb és legerőszakosabb gyarmatosítói, a britek 1795-ben megszállták Fokföldet, s a maguk szokásait és jogrendjét kezdték bevezetni. 1806-ra végleg birtokba vették Fokföldet, és létrejött az első jelentős angol kolónia Port Elizabeth. Az angolok először korlátozták az őslakosok jogait, majd 1818-tól a bennszülött zulukkal folytatott véres háborúkban fokozatosan sajátították ki a területeket. A harcias zulu-kaffer törzsek azonban egy ideig ellenálltak a mohó brit expanziónak.

Amikor az angolok kimondták a rabszolgaság megszüntetését, ez alapjaiban rengette meg a rabszolgatartásra épülő búr gazdaságot. A búrok ekkor még kitértek a nyílt konfliktus elől, s északabbra költöztek - ez volt a "nagy trek" (nagy vándorlás). De itt meg a zulukkal kellett harcolniuk. A zuluk mintegy 100 katonai törzsből álló reguláris hadserege többször késztette meghátrálásra a búrokat, de a brit birodalom seregét is megfutamították. 1838-ban azonban a búrok mégis legyőzték a zulukat, s megalapították a Natal Köztársaságot. Csakhogy ezt az angolok 1843-ban annektálták, ezért a búrok egy jelentős része továbbállt, s 1853-ban ország középső és északi részén megalakították a Dél-afrikai Köztársaságot (Transvaal) majd egy másik búr köztársaságot, Oranje Szabadállamot.

1860-ban a britek indiai munkásokat telepítettek le Natal cukornádültetvényeire majd Zuluföldet protektorátussá nyilvánították és a fekete lakosságot fokozatosan rezervátumokba kényszerítették. A déli és keleti rész Cape Province és Natal néven Anglia gyarmatává vált.
Amikor gyémánt- és aranylelőhelyeket fedeztek fel a búr területeken, tömegével érkeztek szerencsevadászok a világ minden részéből és az agresszív gyarmatosító Nagy-Britannia szemet vetett a búr arany- és gyémántbányákra is.

Ha valamely területen gazdag ásványkincs-lelőhelyet fedeznek fel, akkor ez rövidesen nyomorúságba taszítja az országot! Ez sajnos megpecsételte a búrok sorsát is. De erről majd a következő bejegyzésemben…