Tűz Tamás versei

TÖRVÉNY SZERINT

Legyen e kurta toll tanúság,
hogy ember voltam s itt vagyok
kemény anyagból, csilla ércből,
de lassankint megolvadok,
barátaim, zord társaimmal.
a vassal és a villanó
ezüsttel, mintha pára volnék:
merész és illanó.

Üss meg: bizonnyal szertehullok,
Isten, te tégy velem csodát,
miként a szikla oldalából
forrást fakaszt a bárd.
Üss meg: szétnyílok, mint a tenger,
rajtam megy át a nép,
ha ellene szegülne testem,
magamnak ártanék.

Kerek törvénnyel óvsz engem,
hogy minden áron összetarts,
miként a téglák lomha láncán
törvényt teremt a mészhabarcs.
Szétzúzva is feléd- igyekszem,
öbölbe surranó hajó,
te vagy a jó ököl, az abroncs,
csontot ropogtató.

Törvény szerint tör rám a tűz is,
de nem dalolva dúl belém,
én dúdolok feléje dúsan,
ha testem szertetördelém.
Törvény szerint repülök én el,
ha álmaimnak útja nyíl.
miként a pendülő zsinórról
repül a nyurga nyíl...




NEM PORLAD EL

Nem porlad el, ki nem száll le a földbe,
földobja őt a szunnyadó világ,
egekbe szárnyal, kékbe és a zöldbe,
erdők suhannak szempilláin át.

Hadd fussanak csak csontjaim előlem
és agyvelőm is hagyjon el, ha tud,
könnyebb leszek s az illanó idővel
szétfúvatom az égi bronzkaput.

Hallgasd, az erdőn őzlábak dobognak,
így futsz el, végeztén a földi dolognak,
őzektől illetett csapásokon.

Gyanták és illatok repülnek így el,
hová a csillagok futása ível,
túl tornyokon és kék határokon.