„Kiskirályok” a japán ujságírók

Japán legkitűnőbb ismerője, Maurice Lachin, a világhírű elismert francia folytatja Tokióból küldött cikksorozatát: e héten a japán ujságírásról és ujságírókról. A japán zsurnalizmus,- közli velünk Lachin- a huszas évek óta még Amerikát is tulszárnyaló lendületet vett. A sokmilliós példányszámu napilapok, a „Tokyo Nichi Nichi”, az „Asahi”, az „Osaka Mainichi”250- 300 főnyi szerkesztőséggel dolgoznak.

Az ujságirók tekintélye ugy megnőtt Japánban, hogy a minisztériumokban, a gazdasági világban, a hadseregben széltében „kiskirályok”-nak nevezik a sajtó embereit. A szerkesztőknek, riportereknek minden ajtó nyitva áll: miniszterek, katonai méltóságok, pártvezérek, hivatalfőnökök fogadótermeibe, sőt magánlakásaiba is kopogtatás nélkül rontanak be és minden formalitás nélkül szegezik nekik kérdéseiket.

A császár szent és sérthetetlen személyén kívül a japán ujságírók előtt senkisem szent és sérthetetlen! Ennek ellenére az ujságírókat elég rosszul fizetik. A kezdő fizetés 30 yen havonként (egy yen kb. 2.90 pengő). A legtehetségesebb és legsikeresebb közíró vagy riporter javadalmazása sem több 150 yennél. A főszerkesztők átlagfizetése 250 yen. Más, ha a szerkesztőt külföldre küldik, ilyen esetben a kiadó bőkezűségének nincs határa.

Szokásjoggá lett egyébként, hogy az ujságíró éjjel- nappal telefonon hívhat fel minisztereket, tábornokokat, nagyköveteket, osztályfőnököket, politikusokat. Az utóbbi években egyszer sem fordult elő, hogy valaki megtagadta volna a felvilágosítást, vagy az interjut!

A japán ujságvállalatok 1929-ig Amerikából hozatták a rotációsokat, most már e gépmonstumokat Tokióban állítják elő és teljesítőképességük jóval meghaladja a híres csikágói gépekéit. Pedig nem olyan egyszerű a japán nyomdatechnika! A japáni a kínaiaktól kölcsönvett írásjegyeivel, továbbá mind a két kizárólag szótagokból álló abc- jével talán a világ legnehezebb írása.

Az egyetemet végzett japáni legalább 5000 írásjegyet tud. (Egy ujság olvasásához 2000 írásjegy ismerete szükséges ) miután a jegyek természetszerűleg gyakran fordulnak elő az ujságba, az ujságnyomdának legkevesebb egymillió ólom írásjegyének kell lennie. E 16 oldalas nagyformátumu rotációs lapokat – kézzel szedik. Nem voltam olyan szerkesztőségben, amelynek ne lett volna egy-két rádiója és vevője, televíziós készüléke, 20-30 gépkocsija, 4-5 repülőgépe és repülőszintje, továbbá postagalambja.

A japáni ujság hangja szenvedélyes, támadó, érdesen személyeskedő. A lap irányával ellentétes meggyőződésű politikus –ellenségnek számit! Hírszolgálat és gyorsaság tekintetében a japáni ma már megközelíti, sőt gyakran megelőzi az amerikai sajtót. Az ujságíró és ujságírás egyetlen árnyoldala, hogy mindenáron szenzációt kíván találni. Így a családi élet nem szentély számára, a szerelmi- és magánélet sem, fotoriporterei pedig fáradhatatlanul indiszkrétek.

A kari szellem az ujságírók társadalmában sehol sem fejlődött annyira, mint Japánban. Nincsenek sajtócsaták, sőt polémiák sem: egymással szemben a nyilvánosság előtt féltékenyen őrzik a rendi szolidaritást: valóságos mentelmi jog védi a sajtó munkásainak személyét és közéleti, gazdasági, irodalmi pozícióját.