A szőlő eltevésével kétszer akkora termést lehetne értékesíteni, mint a legkedvezőbb békeévekben

Szőlőtermelésünk jelenét és jövőjét közelről érinti azoknak a kísérleteknek a kiváló gyakorlati sikere, amelyek a szőlő eltevésével, valamint az eltett szőlő értékesítésével kapcsolatban most már konkrét, kézzelfogható formában állnak rendelkezésre. Előrelátható, hogy az eltett szőlő értékesítésének kedvező körülményei tekintélyes szőlőmennyiséget juttatnak a téli gyümölcspiacra és az idehaza kitünő áron értékesülő szőlőkvantum messze felülmúlja a kivitelre kerülő mennyiségeket. Hozzájárul ennek a folyamatnak az előmozdításához az a körülmény, hogy egészséges, kiváló tápértékű gyümölcs kerül ezzel a népélelmezés céljaira felhasználható élelmiszerek közé.

Az érdeklődés, amely mind a közönség, mind a termelők részéről napról-napra növekedőben van
és még szélesebb körökben jelentkezik, arra vall, hogy a szőlő eltevésével kapcsolatos tájékoztató, útmutató tevékenységet tovább kell fejleszteni. Megkönnyíti a munkát az, hogy a szőlőt aránylag egyszerű eszközökkel igen jól meg lehet őrizni a maga frisseségében, eredeti zamatában és a szőlőbirtokosoknak semmiféle nagyobb beruházást nem kell teljesíteniök ahhoz, hogy szőlőtermésük jelentős részét a téli piacon igen kedvező áron hozhassák forgalomba. Természetesen a megfelelő fajtájú szőlőminőségeket kell kiválasztani. Erre vonatkozóan azonban az illetékes hatóságok már kimerítő tájékoztatást tudnak adni a termelőknek.

A szőlőfogyasztás belső fokozása meglepő gazdasági eredményekre vezet.
A külföld leggyengébb szőlőfogyasztó államában 19 kg a fejadag. Magyarországon a leggyengébb fejadag elérése 1,800.000 q szőlőnek a belső fogyasztásban való értékesítését jelentené. 1.8 millió mázsa szőlő 1.2 millió hl. bornak felel meg. Ez a bormennyiség viszont kétszer annyi, mint amennyit valaha is az aránylag legjobb békeévekben sikerült plaszírozni a külföldi piacon. A szőlőértékesítés révén tehát olyan perspektíva nyílik meg, amelyről joggal állítható, hogy új korszakot nyit szőlőgazdálkodásunkban.

Alátámasztja mindezt az első próbálkozás kitünő sikere.

A közönség mindazokban az éttermekben, ahol ilyen eltett szőlő kapható, minden mennyiséget azonnal elfogyaszt. Ha ezzel az érdekes és nagyjelentőségű módszerrel sikerül állandósítani s felfokozott belső fogyasztást, ez az ország szőlőtermelőinek – tehát családtagokat számítva többmilliós rétegnek – prosperitását, sőt életszínvonalának erőteljes emelkedését eredményezi.

Minden jel arra vall,
hogy a legközelebbi szüret alkalmával a szőlőtermelők ezrei kívánnak bekapcsolódni az egészséges, nagy tápértékű gyümölcs eltevésébe és az így elérhető haszon megszerzésével egyszersmind közérdekű, népegészségügyi céloknak a szolgálatába is.