Az ipari bérrendezés és a munkásság megélhetése

A munkabérek szabályozása szervesen beleilleszkedik a messzetekintő, széles alapozásu programba, amellyel a kormány igyekszik a háborús nehézségek közepette is megóvni a dolgozó milliók tömegeit a háborúval járó nélkülözés veszedelmeitől.

A kormány nagy elővigyázattal
és mindenféle mellékszempont, népszerűségi kérdés, vagy ehhez hasonló másodrendű körülmény figyelembevétele nélkül, kizárólag a jó ügy érdekében léptette életbe az úgynevezett bér-rendeleteket. Ott, ahol többmilliós rétegek érdekeinek az összeegyeztetéséről van szó, nem találhatja meg mindenki a maga számítását olyan mértékben, mint ahogyan azt szerette volna. A rendelkezések jelentősége azonban ezzel mitsem veszít a súlyából: a polgári élet folytonosságának, a dolgozók életszínvonala biztosításának az útján tett a kormány újabb lépést.

Munkatársunk a bér-rendeletekkel kapcsolatban jól értesült helyen érdeklődött
a hadiipari üzemek és a hadiüzemnek nem minősített gyárak munkásságának a megkülönböztetése ügyében.

– Számos olyan üzem működik az országban
– hangzott a válasz – amely nem hadifontosságú üzem, és amely az úgynevezett előkészületi intézkedésekre sincs kötelezve. A magasabb bérpótlék ugyanis nemcsak a hadiüzemekre vonatkozik, hanem az előkészületi intézkedésekre kötelezett üzemekre is. Egyébként a hadiüzemben a munkabérek alakulása – a dolog természete szerint – nem mehetett végbe olyan szabadon, mint a nem hadiüzemekben. A hadiüzemekben a szolgálatban való visszamaradásra kötelezik a munkásokat, munkahelyüket nem hagyhatják el akkor sem, ha kedvezőbb ajánlatot kapnak. A hadiüzemek munkásságával szemben tehát kifejezésre kellett juttatni, hogy a kormányzat megértéssel viseltetik helyzetük és teljesítményük iránt. Ezek a körülmények tették megokolttá, hogy a hadiüzemi munkásság bérpótléka magasabb legyen, mint a többié.

A kormány szociális érzékkel lehetővé tette,
hogy a mostani 30%-os pótlékot ott is alkalmazhassák, ahol már történt béremelés. Régebben a bérpótlék emelésébe be lehetett számítani az időközi emeléseket. Most az időközi emeléseket hozzá kell számítani az alaphoz s az így megnövekedett alap után kell kiszámítani az előírt emelést. A 77 százalék után legalább 30%, de legfeljebb 50% jár a nem hadiüzemben dolgozó munkásnak. A rendelet nyomán kialakuló fizetés természetesen nem lehet kevesebb, mint amennyit a munkás eddig kapott. Ott, ahol csak a legkisebb munkabért fizették a nem hadiüzemben dolgozó munkás 60%-os pótlékot kap.

*

A munkásság megélhetése ma nem a bér összegszerűségén múlik,
hanem azon, hogy a dolgozó tömegek ellátását milyen mértékben, milyen árpolitikával tudja biztosítani a kormány. Messzemenő intézkedések történtek ebben az irányban, számos üzem keretében gondoskodnak a munkásság teljes, vagy részleges ellátásáról és a kormány minden egyes esetben hathatósan elősegíti a munkásellátás sikerét. Vonatkozik ez a megállapítás a mezőgazdasági munkásságra is, nemcsak az ipariakra.