Érdekes nyilatkozat a szövetkezet és a kereskedelem viszonyáról

A kereskedelem és a szövetkezetek harmonikus együttműködéséhez országos érdek fűződik.
Az ellentétekről sok szó esett a közelmultban. Most a magyar szövetkezeti mozgalom illusztris vezetőegyéniségéhez fordultunk ebben az ügyben és felkértük, nyilatkozzék őszintén és határozottan, mi a véleménye a kereskedelem és a szövetkezetek egymáshoz való viszonyáról, a szövetkezetek jövőbeli szerepéről. Első kérdésünk így hangzott:

– A szövetkezeti mozgalom mai állása mellett mutatkoznak-e ellentétek a szövetkezeti eszme előrenyomulása és a keresztény magánkereskedelem érdekei között? Ha igen, hol és miben kell keresni a kiegyenlítődés útját?

– A szövetkezeti mozgalom térhódítása – válaszolta informátorunk – természetszerűleg veszélyt jelent mindazok számára, akik a kisemberek tájékozatlanságát a multban könnyű haszonszerzés céljára használták ki és akiknek kapzsisága ellen a társadalom széles rétegei szövetkezeti tömörülésben keresnek védelmet. Érthető, hogy ezeknek az elemeknek, amelyek régebben a rendelkezésükre álló sajtó útján nyíltan támadták a szövetkezeteket, most taktikát változtatva, az önálló kisegzisztenciák védelmének ürügye alatt igyekeznek ellenük hangulatot kelteni.

– Ez nagyon átlátszó taktika, sajnos, nem maradt teljesen sikertelen,
annak ellenére, hogy – tárgyilagos szemmel nézve a dolgot – a tisztességes kereskedelem és a szövetkezetek érdekei nemcsak, hogy nem ellentétesek, hanem nagymértékben azonosak. Mindkettőjüknek egyaránt érdeke az, hogy az üzleti életben új, tisztultabb erkölcsi felfogás érvényesüljön, amely a kereskedelem hivatását nem a közönség kizsákmányolásában, hanem a szükségletnek minél tökéletesebb kielégítésében látja.

– Azzal az állítással szemben
– folytatta nyilatkozatát előkelő informátorunk, – hogy a Hangya a maga szervezettségével és kiterjedt szövetkezeti hálózatával megakadályozza az önálló keresztény kereskedők megerősödését, elég, ha arra hivatkozunk, hogy az országban mindössze nem egészen 2000 Hangya szövetkezet működik és elárusítóhelyeik száma a négyezret sem éri el, amivel szemben a magánkereskedők száma legalább százezerre tehető. Ennek a két számnak a szembeállítása mindenkit megnyugtathat afelől, hogy azoknak, akik kellő felkészültséggel lépnek a kereskedői pályára, bőséges lehetőségük van az érvényesülésre.

– Helyzetüket nagyon megkönnyíti a szövetkezetek hagyományos üzletpolitikája,
amely sohasem tekintette céljának az árak letörését, hanem mindenkor csupán árszabályozásra törekedett és a túlzott haszonszerzést igyekezett meggátolni. Emellett nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a szövetkezetek főleg elsőrangú közszükségleti sikkek forgalombahozatalával foglalkoznak, úgyhogy az igényesebb közönség különleges szükségleteinek kielégítése a dolog természeténél fogva mindenkor a magánkereskedők feladata marad.

– Mindezekkel nem akarjuk azt mondani, hogy bizonyos adott körülmények között nem állhatnak elő súrlódások,
sőt érdekösszeütközések is egyes kereskedők és szövetkezetek között. A Hangya azonban már a multban is számos tanujelét adta annak, hogy nem a harcot, hanem a békés együttműködést keresi és ilyen esetekben az illetékes tényezőkkel egyetértőleg igyekezett megtalálni azt a megoldást, amely az érdekelt felek jogos érdekeit a legjobban kielégíti. A megegyezés érdekében igen sokszor komoly áldozatokat is hozott és ebből a szempontból csupán egy korlátot ismer: a szövetkezési szabadság elvét, amelyet soha, semmi körülmények között sem hajlandó feladni.

– Ez azt jelenti, hogy amidőn a Hangya egyrészt távolról sem akar mindenáron új szövetkezeteket alakítani,
másrészt ugyanakkor kötelességének tartja, hogy ahol a lakosság a meglévő kereskedők tevékenységében nem lát kellő biztosítékot érdekeinek megóvására és ahol a szükséges anyagi előfeltételek megteremtésével bizonyságot tesz arról, hogy komolyan akarja a szövetkezet megalakítását, ott ezt a kezdeményezést a maga részéről is elősegítse. Lényegében tehát a kereskedőkön múlik, hogy olyan üzleti politikát folytassanak, amely összhangban áll a termelők és fogyasztók érdekeivel.