… a tőke és a munka egyenrangúságát tekintették társadalmi ideálnak – mondta Knob Sándor, a GyOSz igazgatója, a gyáripari érdekképviselet közgyűlésén.

Ma világszerte a tőke politikai alárendeltsége következett be: önrendelkezési joga még a legszigorúbban vett erkölcsi és társadalmi követelmények korlátain belül is alig érvényesül. Kifejezésre juttatta Knob Sándor a reményt, hogy a jövő hoz olyan megoldást, amelyben a magángazdaság szerepét és a közösség új erkölcsi követelményeit a legnagyobb teljesítmény vonalán lehet összehangolni.

A GyOSz igazgatója nagyon helyesen ezt a kérdést is a kisebb államok nemzeti önállóságának a síkjába állította be és felvetette a kérdést, hogy mi történik a mostani világháború befejezése után. A magyar mezőgazdaság és a magyar gyáripar számára ugyanis hatalmas távlatok, de egyben nagy kockázatok nyílnak. Kettőzött éberségre és feszült figyelemre van szükség, elsősorban a politikai és gazdasági élet vezetői részéről.

Bebizonyította Knob Sándor, hogy a régi világháborút követő húsz évben a megcsonkított magyarság kedvezőbb életkörülményeket, magasabb életszínvonalat biztosított a nép számára, messze elöljárt e téren még olyan szomszédaival szemben is, akiknek természeti adottságai kedvezőbbek voltak.

„A népben, amely ezt a munkát ilyen eredménnyel tudta végrehajtani, – mondta, – az államfenntartó géniusz kivételes ereje él és eredményessé teszi arra, hogy Európának e részén elmult idők történelmi jogai mellett új történelmi jogokat és szerepet igényelhessen.”