Az új bombavető büszkén feszít a gyári repülőtér betonján. Imént került csak ki a szerelőcsarnokból és most várja a berepülőpilótát, aki majd elvégzi vele a próbarepülést, mielőtt átadja a hadseregnek. Népes társaság gyülekezett össze erre az alkalomra a repülőtéren. Ott vannak a munkások és a mérnökök akik résztvettek a gép tervezésében és építésében; ott a hadsereg képviselői, no meg egy sereg laikus érdeklődő, a hatóság, a város, a kormány megbízottai, ujságírók, társadalmi előkelőségek, akik meghívót kaptak erre a kis „levegőbebocsátási” ünnepségre.
Főleg ők szurkolnak nagyon: sikerül-e a dolog? A magasrangú katonatisztek is kissé izgatottan várják az új harci madár első szárnypróbálgatásait. Az arcokról lerí a bizonytalanság, a várakozás izgalma. Csak a mérnökök meg a munkások nyugodtak. Ők biztosak a dolgukban. A főmérnök nagyokat szippant cigarettájából és derűs mosollyan nyugtatja meg az egyik izgatott látogatót:
- Ne tessék félni, megy itt majd minden, mint a karikacsapás.
- De hát honnan tudja ezt olyan bizonyosan, főmérnök úr? – tamáskodik a vendég. – Hiszen csak most kezdődik a próba!
- Tévedés – rázza fejét mosolyogva a főmérnök. – Most végződik. Megvizsgáltuk, kipróbáluk már ennek a gépnek minden porcikáját, még építés és szerelés alatt. Ez a bombavető már levizsgázott. Ami most következik, az már csak látványos zárójelenete a nagy vizsgának. És csak – sikerülhet!
A fellegek Herkulese
A beszélgetésre többen is odafigyelnek, néhány ujságíró, hírlapfényképész is felfigyel. A főmérnök látja, hogy nem kerülhet el egy kis magyarázatot. De előbb karórájára néz. Van még némi idő, amíg a gépet felszerelik és a pilóta megkapja a szükséges utasításokat. Meg amíg a motort „bemelegítik”. Hja, a motor! Az a legfontosabb az egészben, a lelke a repülésnek. Rajta múlik siker és balsiker. De nem is csoda, mert hihetetlen, mi mindent kell munka közben kiállnia.
- Figyeljenek csak, kérem – kezdi a főmérnök. – Gépeink nagyrésze, mint ebbe is, tizenkéthengeres, hétszázlóerős motorokat szerelünk. Ezek a motorok percenként 2700 forgást végeznek, de zuhanórepülésben 3200-at is. El tudja-e valaki képzelni, mit jelent percenként 2700 fordulatszám? Annyit jelent, hogy a motor főtengelye egyetlen másodperc alatt 45-ször fordul. Annyit, hogy minden egyes dugattyú másodpercenként 90-szer rohan fel és alá a maga hengerében azaz percenként 5400-szor.
Mind a tucatnyi dugattyú így egy óra alatt 528 kilométernyi utat fut be. Eközben másodpercenként 22-szer egymásután egy öttonnás teherautó rakományának megfelelő pörölycsapással sujt rájuk a robbanás nyomása. Gondolják csak meg, mit tesz ez: minden egyes dugattyú másodpercenként 22-szer ismétlődő ötezer kilós ütést kap! A szelepek percenként 48.600-szor nyílnak, de olyan gyorsan kell működniök, hogy mindössze 1/90 másodpercig maradjanak nyitva.
A gyujtógyertyák egy perc alatt 32,400-szor pattantják ki sokezer voltos villanyszikrájukat, amelytől a hengerek gáztöltése felrobban. Ugyanennyiszer 1500-2000 fokos izzó láng tölti ki a hengerek belsejét, úgyhogy amíg a motor jár, szakadatlan pokolbeli pergőtűz tombol benne. Mindez rettentő igénybevételt jelent, hatalmas erők pontosan összehangolt játékát.
Nincs az a gép, amely ekkora erőfeszítésre képes. Még hozzá nem néhány percig, nem is csak egy óráig kell mindezt a motornak állnia, hanem sokszor órákig, félnapokig egyhuzamban. Igen, a repülőmotor a fellegek Herkulese. Persze csak akkor bírja a sziszifuszi feladatát megoldani, ha minden porcikájában ép és hibátlan. A gyári vizsgálat legfőbb gondja tehát a motor…. De talán megkérem most az urat, tegyünk néhányperces körsétát a műhelyben. A látottak majd érthetőbbé teszik a magyarázatot.
Azalatt idekint teljesen előkészítik a gépet. Mit tetszett kérdezni, szerkesztő úr? Hogy szabad-e az üzemben fényképezni? Általában nem, de most erre az alkalomra kivételesen engedélyt adhatok rá. Hadd tarkítsa a riportot néhány érdekes kép a gépmadár vizsgájáról….
Vallatás röntgenfényben
Lelkesen beszél a főmérnök úr, látszik elemében érzi magát. Szavai nyomán feltárulnak előttük a harcigépek építésének és vizsgálatának érdekes kulisszatitkai. A szerszámgépektől zúgó műhelyeken át egy valamivel csendesebb terembe jutunk. Hatalmas motoralkatrészek állnak szerte a földön és a munkaasztalokon. Egy munkás, az egyik majdnem embermagasságú motortest mellett éppen azzal foglalatoskodik, hogy fekete papirosba burkolt lapot csúsztasson a nyílásba.
- Röntgenezünk – adja meg a felvilágosítást a főmérnök és rámutat a mellettünk álló nagy röntgenlámpára. Csakugyan, most vesszük észre: ugyanolyan röntgenkészülék áll előttünk, aminővel a kórházban a beteg tüdőt, az eltört csontot vizsgálják az orvosok.
- A röntgensugár átvilágítja az öntvényt – hangzik a magyarázat, - és ha benne rejtett repedés, hólyag vagy más öntési hiba van a fekete papirosba csomagolt fényérzékeny lemez azonnal megmutatja. Biztonság kedvéért még erős nagyítóüveg alatt is végignézik a felvétel minden egyes négyzetmilliméterét, nem lappang-e valahol valami szemmel láthatatlan apró repedés. Mert az efféle hibák a legalattomosabbak és a legveszedelmesebbek. Kívülről épnek látszik a darab, de belsejében ott fészkel a szilárdságát végzetesen gyengítő hiba. Azt azután csak akkor venni észre, amikor már késő, amikor a motor felmondja a szolgálatot… De most már elejét vesszük az efféle baleseteknek. Csak olyan alkatrészeket építünk be, amelyek a „röntgen-vallatás” során kifogástalanoknak bizonyultak…
Nem elegendő azonban, hogy a géprész belülről hibátlan legyen. A motor szerkezete elképzelhetetlen gyorsasággal dolgozik. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy alkatrészei század- és ezredmilliméter-pontossággal illeszkednek egymásba. Fortélyos műszerek vonulna el szemünk előtt, amelyek az alkatrészek pontos kidolgozását ellenőrzik. Nincs az az eleven érzékszerv, amely olyan finoman lát, tapint, érzékel és mér, mint ezek a csodálatos acél-eszközök.
