Felfedezték a hangját, többszázezerpengős vagyont örökölt és Berlinbe hivták próbaéneklésre

Barna szemű, barna haju, sovány huszéves fiatalember Telefonos Frici, akinek torkában a kincset felfedezték. Telefonos volt egy köruti kávéházban ez a csengőhangu fiatalember, polgári nevén Tünczer Frigyes és hosszu ideig mindössze annyi kapcsolata volt a művészvilággal, hogy ő hivta a telefonhoz a kávéház művészvendégeit.

Ennek a „kapcsolatnak” azonban mégis hasznát vette, mert felfigyeltek a fiatalember csengő tenorjára és előbb a kávéházban, majd később több művész a lakásán is próbát énekeltett vele. Kiderült, hogy Telefonos Fricinek nagyszerü énekhangja van – lirai tenor. Elvitték dr. Székelyhidy Ferenchez, az Operaház kiváló művészéhez, aki vállalkozott a fiatalember tanítására.

Tünzcer Frigyest aztán egy hónappal ezelőtt csodálatos szerencse érte: Váratlanul többszázezer pengős örökség szakadt rá.
Beidézték a rendőrségre, ahol közölték vele, hogy kassai bácsikáját: Tünczer Adolfot holtak találták lakásán – meggyilkolták. Telefonos Frici megdöbbenéssel hallgatta a rendőrtisztviselőt, annál is inkább, mert addig kassai bácsikájának még a létezéséről sem tudott.

Tünczer Adolf kávéházi berendezései tárgyak kölcsönzésével foglalkozott és nagy vagyon maradt utána: Három kassai bérház, az egyik a Dóm – téren, rengeteg portékával zsufolt üzlet és körülbelül százhatvannyolcezer pengő készpénz.

Az egész vagyont Telefonos Frici örökölte, akinek a jószívű rendőrtisztviselő kölcsönözte az utiköltséget, hogy elutazhassék Kassára és intézkedhessék az örökség ügyében.

A fiatalembert most, alig pár héttel az örökség után, ujabb „szerencse” érte: az egyik fővárosi színház felhivta, hogy jelentkezzék próbaéneklésre. Időközben egy szinházi ügynökség utján a külföld felé is tájékozódik.

Berlinből kapott ajánlatot próbaéneklésre Telefonos Frici, aki most lelkesen készül a németországi utra. Ennek az utnak a sikerétől tette függővé további terveit, - de nagyon bízik a sikerben.
- A keresetre most már nem szorulok rá- mondja csillogó szemmel - , de szeretem a zenét és nagyon örülnék, ha idővel sikerülne valamelyik szinházhoz bejutnom. Nem akarom, hogy kárbavesszen a hangom, ha már felfedezték…