Többhónapos rádiókörözés után a véletlen tegnap rendőrkézre juttatta Dufek Jánost, a hirhedt áldetektivet. Dufek kiszolgáltatott emberek vámszedésére specializálta magát társával, Weinberger Sándorral, aki áldetektív-szélhámosságaiért most tölti ki büntetését.

A zömök, csizmás, kisgazdanadrágos Dufek hentessegéd volt az irányítója az utóbbi idők valamennyi áldetektív- szélhámosságának. Ő vitte bele kalandokba Wienbergert is, aki az utóbbi időben meg akart javulni. Legutóbbi áldetektív - szélhámosságukat Ujpesten követte el az áldetektív- trió: Dufek, Weinberger és Idest.

Az ujpesti Irányi-utca 12. számu házban Mandl Jenőnét, egy kereskedő feleségét látogatták meg. Weinberger dr. Szathmáry Róbert detektív főfelügyelőnek adta ki magát és kollégájaként mutatta be Idesz Miklóst. Ráijesztettek a kereskedőnőre, hogy megvesztegetési ügyben eljárás van ellene, de pénzért hajlandók elsimítani az ügyet. Alkudozni kezdtek.

Az asszony először 2000 pengőt ígért, közben a szélhámosok állandóan feljebb srófolták az összeget. Dufek ezalatt kint őrt állt és utasításokat adott segédeinek, mennyi azaz összeg, amennyiért megsarcolhatják a szerencsétlen asszonyt. Végül is 9500 pengőt csaltak ki az asszonytól. 500 pengőt Idesznek adtak, a 9000 pengőn pedig megosztozkodott a másik két szélhámos.

Amikor pár nappal ezután a detektívek Weinbergert az egyik pestujhelyi mozi páholyában egy platinaszőke nő társaságában elfogták és az ujságokban megjelent a hír az áldetektív „lebukásáról”, Dufek rögtön megszökött, de előzően magához vette sógora, Staha Boldizsár okmányait. A szélhámos Bajára utazott s itt a vásárokat járta. Itt is elkövetett apróbb szélhámosságokat.

Kiskunhalason a nagyvásárban igazoltatták Dufeket és ekkor Staha Boldizsárként sikerült magát kivágni a veszélyből. Szeptember elején Debrecenben rendőrkézre került Dufek, erősen megvasalva rendőri fedezettel kisérték Budapest felé. A vonatot, mely Dufeket hozta, Kőbányánál érte az első légiriadó. Dufek a sötétség leple alatt meglépett, teljesen nyoma veszett.

A Délvidéken bukkant fel ezután ismét. Kapott is róla híreket a rendőrség s állandóan figyelték a vásárokat és pályaudvarokat. A szabadkai pályaudvaron felismerte egy rendőrtiszt: a III. osztály vasúti vendéglő egyik asztalára borulva aludt Dufek. A rendőrtisztet nem tévesztette meg az sem, hogy az áldetektív bujkálása óta huszonhat kilót fogyott. Tagadta, hogy ő lenne Dufek, mindazonáltal bekísérték a rendőrségre. Ott az egyik szoba falán meglátta az egyik ujságból kivágott arcképét a falra ragasztva. Erre megtörten bevallotta: „Uraim, olyan remek az a fényképét, nem is tagadhatom, hogy én vagyok!”

Megerősített rendőrfedezettel felhozták Budapestre a veszedelmes áldetektivet, aki a hosszu bujkálás után teljesen megtörve vallotta be áldetektív szélhámosságait. Letartóztatták és még vasárnap átvitték az ügyészség fogházába.