Nemhiába nevezik ma lépten-nyomon az egész földgömb területén folyó második világháborút a „motorok háborújának”; hiszen a már eddig is három éves nagy háborúnak alig van egy-egy mozzanata, amelyben a motor valamilyen formában ne szerepelne. A motor viszi előre a földön, a vízen és a levegőben a harcosokat, az hajtja a harceszközöket; és amióta motorok lóerői mozgatják a háborút, azóta létezik a hadviselés új formája: a „villámháború”. Csak a motor tette lehetővé, hogy a mai háborúban a harcoló seregek egy-két hét alatt többet tudtak elérni, nagyobb eredményt tudtak felmutatni, mint az első világháborúban négy év alatt.

Az olaj a motor éltető ereje ...

A motor nagy segítsége a mai hadviselésnek, de ugyanakkor sokat is követel a katonától. Amint a lovak sem húznak abrak nélkül, ugyanúgy a motor sem megy üzemanyag nélkül. A motornak éltető ereje az olaj, amelytől a benzint és egyéb hajtóanyagokat készítik különböző módokon; ezekből nyeri azután a motor a lóerőket. Az olaj óriási fontosságát a hadviselésben már az első világháború után belátták és az 1919-es békék után Clemenceau, a francia „tigris” párizskörnyéki béketárgyalások irányítója. s kijelentette: „Egy csepp olaj felér egy csepp vérrel”.

Addig ugyanis a háborúban a nyersanyagok között a vasnak és a szénnek volt korlátlan hatalma; ezekből készültek a fegyverek. Azonban a motor megjelenése a harctéren egy harmadik nyersanyag uralmát is megteremtette, az olaj hegemoniáját. Az olaj a békevilágban is nélkülözhetetlen tényezőjévé vált az ipari és kereskedelmi életnek, de a háború folyamán nyersanyagtársait, a vasat és a szenet, még messze felül is multa fontosságában. Képzeljük csak el, mi történnék most azzal a harcolóféllel, amelyik egyik pillanatról a másikra nem rendelkeznék egy csepp olajjal sem.

Abban a pillanatban leállnának a harckocsik, a gépkocsik, a repülőgépek, a további harc szinte teljesen nemcsak reménytelen, de egyáltalában lehetetlen lenne. Ez az oka annak, hogy az olajat nagyon sokszor nevezik „folyékony aranynak”, hiszen vannak esetek, amikor az olaj többet ér, mint a drága arany. Az olaj már a békevilágban is igen nagy szerepet játszott a világpolitikában: minden állam olajat akart magának szerezni.

Az olaj meglehetősen igazságtalanul nyert az egyes államok között elosztást, mert a világ évi 2500 millió métermázsa olajtermelése a következőképpen oszlik meg: 1700 milliót termel évente a USA, 300 millió métermázsát a Szovjet, 200 millió métermázsát Anglia, 60 millió métermázsát Románia. Német-, Olaszországot és Japánt valósággal kihagyta a sors, amikor az olajat osztogatták ; azonban a háború máris megváltoztatta az olajelosztást.

Gumi nélkül nincs motorizálás

A motor egyik életfeltétele az olaj, de létének második nagy tényezője a gumi. A gumi ugyancsak a motornak köszönheti hatalmas pályafutását, mert ma a gumi éppenolyan fontos hadianyag lett, mint akár a vas vagy a szén, vagy az olaj. A gumit kaucsukból állítják elő, viszont a kaucsuk trópusi növény, amely csak a meleg éghajlat alatt terem meg. Különböző eljárások, kén hozzáadása, préselés után készülnek a kaucsukból az automobilgumik, amelyek nélkül ma a gépjárműforgalom elképzelhetetlen. Tudjuk, hogy Földünkön körülbelül 50 millió gépjármű szalad, amelyeknek kerekein gumiabroncsok vannak.

A gépkocsi azonban nemcsak a békeélet forgalmában tölt be igen fontos szerepet; a háború alatt fontosságban még csak megnövekedett a jelentősége. Az utánpótlás a mai háborúban talán éppen olyan fontos része a győzelemnek, mint a fegyverek jósága és a katona vitézsége. Az utánpótlást lőszerben, élelemben, ruházatban hatalmas tehergépkocsik szállítják a frontokon küzdő katonák számára. A tehergépkocsik pedig gumiabroncsokon futnak és azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a rossz háborús út viszonyok között a gumik élettartama csak a fele annak, mint egyébként a betonutakon.

Az angolszász gumi-egyeduralom megtört

A gumi talán még igazságtalanabbul oszlott meg a Föld országai és népei kötött, mint az olaj. Az egész világ kaucsuktermelése évente körülbelül ötmillió métermázsára rúgott, amely évi termelésből 4.8 millió métermázsa fölött Anglia rendelkezett. Ilyenformán Anglia gumi tekintetében a valósággal ura volt a világnak, mert a még fennmaradó alig 0.2 millió métermázsa gumit a francia gyarmatok és Brazília termelte.

Az a körülmény, hogy az összgumitermelés 98 %-a angol kézben összpontosult, igen nagy ütőkártyát jelentett Anglia kezében a háború szempontjából. Hiszen Anglia akármelyik pillanatban megszüntethette volna a gumiszállításokat és akkor ki tudja hány millió gépkocsinak kellett volna leállnia. A sors azonban segített ezen az igazságtalanságon, mert a távolkeleti japáni győzelmek megtörték az angol gumiegyeduralmat. Éppen a leggazdagabb kaucsuktermő vidékek - mint a Maláji-felsziget, Jáva-szigete, Borneo-sziget - kerültek japáni kezekbe; így a világ gumitermelésének több mint 50 %-a fölött már a japániak rendelkeznek.

A gumihiány különösen erősen éreztette hatását Németországban, ahol pedig az utóbbi tíz év folyamán a motorizáció hallatlanul gyors lépésekben haladt előre. A német ipar találékonysága azonban ezen is segített, úgy mint a benzinkérdésen; mert egyszercsak megjelent a világ legnagyobb meglepetésére a műgumi: a híres „Buna”. A termelés a műgumigyártásban ma már olyan tökéletes, hogy a gumihiányt a mesterséges úton előállított gumi tökéletesen pótolni tudja.

A mai háború döntő kimenetelében óriási szerepet játszik a két bűvös nyersanyag: az olaj és a gumi, amelyért nemcsak a multban folytak nagy harcok, hanem előreláthatólag a jövőben még sokkal hevesebb küzdelem fog kialakulni.

H.