Az örökölt betegségek gyógyítása

A legtragikusabb szenvedés az, amikor a fájdalmak mellett még az a tudat is kínozza a lelket, hogy önhibáján kívül jutott abba a helyzetbe, amely a szenvedéseket kiváltotta. Ilyen, többek közt, az öröklött betegség esete is. Az örökléstan nem nagymultú tudomány, meg száz éves sincs tulajdonképpen, mert hiszen alapját Darwin vetette meg, akinek forradalmat jelentő nagy örökléstani műve csak 1859-ben jelent meg. A nagy angol tudós óta azonban sokan foglalkoztak ezzel fontos kérdéssel és elméletek egész sorát állították fel (A legjelentősebbek Haeckel, Naegeli, Weismann, De Vries, Haacke, Hertwig, Hatschek, Semoa és főleg Mendel megállapításai.)

Ma már tisztában van a tudomány azzal, hogy vannak öröklött betegségek, öröklött hajlamosságok és öröklött tulajdonságok. Öröklődő betegség például a vérzékenység, az izomsorvadás; hajlamosságot örökölhet az ember a tüdővészre, a cukorbajra, a rákos megbetegedésre, az elmebajra, stb.

A gyakorlati kutatások fejlődése során sikerült azt is megállapítani hogy a csirasejtek magjaiban - a chromosomában - rejtőzik az átöröklést közvetítő csiraplazma. Johannsen professzor „gén”-nek nevezte el az öröklési tényezőt jelentő csiraplazma-részecskét. Ez az elnevezés általánossá lett. A gének igen sokfélék változatos hatást fejtenek ki. Plate tíz csoportba osztotta a géneket; hatásuk szerint megkülönböztet: alakító, érvényesítő, módosító, gátló, elosztó, aktiváló, csiraölő, rontó és terméketlenítő géneket. A gének összességét genotypusnak nevezik. Ezen a szón az egyén valamennyi öröklődő sajátságainak gén-halmazát értjük. Csak az a tulajdonság öröklődik át, amely a genotypusban gyökerezik.

Mindezeket az alapvető fogalmakat ismernünk kell ahhoz, hogy megértsük az örökléstudomány legújabb kutatásainak nagyszerű eredményeit. Ennek a kutató-területnek legnagyobb tudósa Alfréd Kühn professzor, akit nemrég tüntettek ki a (Nobel-díjjal egyértékű) német Kopernikus-díjjal. Ezt a díjat Hitler alapította, amikor a német tudósokat eltiltotta a Nobel-díj elfogadásától, illetőleg az arra való pályázástól.

Kühn professzor megállapította, hogy az emberi tulajdonságokat és képességeket befolyásoló gének sorozatosan helyezkednek el a chromosomában, továbbá, hogy gének átültetése is lehetséges, és az ilyen mesterséges átültetésekkel egyik fajta tulajdonságai átörökíthetők a másik fajtába. Ezek az átültetési kísérletek világhírnévhez juttatták Kühn professzort.

Lepkékkel és lisztmolyokkal folytatta kísérleteit, amelyek sorában döntő jelentőségűvé lett az, amikor egy vörösszemű moly hernyójába átültette egy feketeszemű moly csiramirigyét és a hernyóból feketeszemű moly keletkezett. Ha nagyon fiatal hernyókon végezte a kísérletet: azok még begubózás előtt feketeszeműekké lettek. Kühn professzor megállapította, hogy az elváltozás oka egy hatóanyag, amelyet ő „gén-hormon”-nak nevezett el. Ezt a hatóanyagot a hernyó agyvelejében találta meg. Kísérletképpen begubózás előtt kivette néhány hernyó agyvelejét és azok - nem gubóztak be egyáltalán, hanem hernyókként éltek tovább.

Kühn első, rendkívüli horderejű kísérlete óta már egész sor gén-hormont fedeztek fel, amelyek mind bizonyos tulajdonságok kifejlődéséhez, bizonyos életfolyamatok megindításához szükségesek a szervezetben.

Ma már azzal is tisztában van az orvostudomány, hogy a belső szekréciót mirigyek működésére is befolyással vannak a gének, tehát a szervezet fejlődésére annyira fontos hormonok kiválasztását is determinálják. Most abban az irányban folynak a kísérletek, hogy a gének összetételét, hatóanyagát kivizsgáljak.

Ha ez sikerül, akkor ennek felmérhetetlen következményei lesznek. Mert ha ismerjük a gének összetételét és mesterségesen is elő tudjuk őket állítani, akkor ezzel befolyásolhatjuk a káros hatású gének működését, megfelelő ellen-gének adagolásával, és ennek végső eredménye az lesz, hogy megszűnnek az öröklött betegségek, az öröklött hajlamok, tehát minimálisra csökkennek legpusztítóbb népbetegségek: a tüdővész, a rák és a cukorbaj.