|
Magyar szófejtő szótár
Bárczi Géza könyve - Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
A tudományba bele-belekóstoló műkedvelőket csendes lenézéssel vagy heves és gúnyos támadással riasztják vissza. A tudomány és a magasabb műveltség egy kiváltságos réteg sajátjává vált, s e területre bejutni, vagy onnan kihozni valamit csak protekcióval lehet. E ferde állapot megszüntetése volt Bárczi Géza egyik célja, a részben ennek köszönhetjük a Magyar Szófejtő Szótár megszületését is.
A Magyar Etymológiai Szótár, az Akadémia kiváló vállalkozása, melyet Melich János Gombocz Zoltánnal, majd halála óta egyedül szerkeszt, több mint kétezer hasábos már, s most közeledik az f betű végéhez. Ez az európai viszonylatban is kiemelkedő munka a magyar nyelvnek minden szavát felöleli és eredetét kutatja: legyen az elavult kincs, vagy éppen még alig meghonosodott jövevény; egyszeri előfordulásokat csak úgy, mint a legközönségesebb szót. Ilyen nívó és terjedelem mellett egy ember munkája természetszerűleg nem haladhat gyorsan. Az f betű utáni szavakra vonatkozóan gyűjteményes munka eddig csak egy volt s az is mindössze párszáz szót tárgyalt. Az Etymológiai Bárczi szótára - amint ezt a bevezetésben (VIII. 1.) is olvashatjuk – a köznyelv minden fontosabb szavát mintegy 6000 címszóban, a jelentősebb származékokkal együtt, röviden és érthetően tárja elénk. Feltünteti a szó első előfordulásának idejét, régi alakváltozatait, esetleges régebbi eltérő jelentését, megadja a szó eredetére vonatkozó nézetet vagy nézeteket, néhány idegen nyelvi megfelelőt és az idevonatkozó irodalmat. Jóformán csak az átadó nyelvet jelöli meg, minden további magyarázatért az idézett irodalomhoz utal. A nyelvészet a szellemtudományoknak legzártabb s műkedvelők által legmegközelíthetetlenebb ága, mert álladóan egy szakábécé ismeretét tételezi fel, melynek hiánya tolvajnyelvét teljesen érthetetlenné teszi. Mégis: ez az a terület, amelybe mindenki beleszól, amelyhez mindenki érteni vél. Éppen Bárczi szótárával kapcsolatban hangzott el nemrég egy nyelvészettel soha sem fog átkozott dilettáns komolynak szánt hozzászólása, melyben a szakembereket oktató hangon feddi meg. A közönség tehát igenis érdeklődik a szófejtés iránt s csak segédeszköz hiányában kénytelen lemondani erről. Másik érvünk az etimológiai iskola mellett a tárgyalt szótár bevezetése.
A szerző itt a magyar szókincs rétegein keresztül szinte tökéletes vázlatát adja a magyar művelődés történetének, a műveltségi fogalmak és ágak eredetének. S valóban: őstörténetünk másképp elérhetetlen részleteire műveltségünk komponenseinek egyébként kideríthetetlen eredet-kérdéseire a nyelvészet adja meg a választ. Nyelvünk alapja finnugor: a földművelést, állattenyésztést a törököktől, s keresztyénség és a magasabb mezőgazdaság szavai a szlávoktól jogi szellemi életünk nagyrészét a középlatin beszélő nyugati államoktól vettük át. A városi élet, a sport szavait német és angol közvetítéssel kaptuk. Mindezt a szófejtések, a „bogarászó” nyelvészek nemzedékeinek áldozatos munkája derítette ki.
Bárczi szótára - mint említettük - nemcsak a nagyközönségnek szól: a tudománynak máris fontos segédeszköze lett. Az eddigi kutatónak semmi kiindulópontja nem volt, s ha egy-egy etimológiai ötlet felvetődött benne, napokig, vagy hetekig keresgélte össze a szó irodalmát, s nem egyszer a végén vette észre, hogy hiába dolgozott, mert elgondolása nem új. Bárczi irodalmi utalásai alapján ma ugyanezt a munkát tizedannyi idő alatt végezhetjük el. A vélemény néha nem egyezik a miénkkel, - hiszen ez adja a tudományos élet dialektikáját -, az utalások azonban akkor is biztos kalaúzként szolgálnak. Az irodalom természetesen nem teljes, de ki tud tökéletes munkát alkotni ekkora területen, ilyen rövid idő alatt? |