Tíz írás a nyomdászatról

A kilencedik Hungária-könyv hazabeszél: a nyomdászat vonatkozásait feszegeti. Azokhoz szól, akik a puszta árvaságon túljutnak és könyvnyomtatás szépséget is figyelik, élvezik; vagy nélkülözik. (Valljuk meg: az utóbbi eset a leggyakoribb a magyar könyvpiac kiadványainak forgatásakor!)

A tíz dolgozat között vannak olyanok, amelyek tisztára csak technikai kérdéseket fejtegetnek, de ezek is annyira határosak a művészetiekkel, hogy feltétlen érdeklődésre számíthatnak. Ilyen például a papiros gyártásának ismertetése, ilyenek a nyomdai eljárások, melyeket Bródy László sorol fel, vagy Boér Pál cikke a kliséről, de Haiman-Kner György fejtegetése a betűk kialakulásáról már a stílus mezején mozog.

A történelmi visszapillantást Fitz József szolgáltatta, aki az írássokszorosítás sokezeréves távlatába vezet vissza, míg Szentkuty Pál a könyvillusztráció érdekes elemzését adja. Kozma Lajos pedig mélyen átérzett párhuzamot von az egyes építészeti stílusok és a korukhoz tartozó betűk, formája között.

Mondanunk sem kellene, hogy a kilencedik Hungária-könyv nyomda technikai és művészi szempontból egyaránt méltó folytatója az eddigieknek: betűi, nyomása, papírja, kötése, képei mintaképül szolgálhatnak.
Farkas Zoltán