|
Göbbels beszéde a náci hatalomátvétel 10. évfordulóján
Berlin, január 31. - A Führer - mondotta Göbbels - megbizott engem, közöljem veletek, hogy nagyon szeretett volna ma is beszélni a nemzethez. De sajnálja, éppen ugy mint mi is, hogy ezt a hagyományos ünneplést ebben az esztendőben nélkülöznünk kell. A hadvezetés kemény körülményei pillanatnyilag nem engedik meg, hogy a főhadiszállást, ahonnan a nagy keleti elháritócsatákat vezeti, elhagyja. Éppen ezért beszéd helyett kiáltvánnyal fordul a német néphez. A miniszter visszapillantva az elmult esztendők eseményire, rámutatott arra, hogy Németország urává lett minden veszélynek és válságnak. Ugy, ahogyan a multban volt, igy lesz ez a jelenben és a jövőben is.
Számunkra - mondotta szószerint a miniszter - már régen áll az a megdönthetetlen alapelv, hogy szótárunkban nem ismerjük azt a szót: kapituláció. Ennél maradunk most is mindvégig. - Keleten a pillanatnyilag legsulyosabb harcok órájában az ellenség megint azt hiszi, hogy diadalmaskodhat felettünk. Az ellenséges ujságok lehazudják a csillagos eget, elmondják, hogy Németországban kivételes állapotot hirdettek, hogy a nemzet alkotóelemeire bomlik és igy tovább. Ezzel szemben elvitathatatlan tényként leszögezhetem: Németországban csak százszázalékos készenléti állapotba áll népünk, hogy minden erejét összefogja a győzelem kivivásához. - Senkinek sem jut eszébe lekinyiteni ennek a világraszóló küzdelemnek nehézségeit. A lehető legkeményebb ez a küzdelem és csapatainkra éppugy, mint a vezetőikre emberfeletti követelményekkel jár. Ha az ellenség ezen a télen elért katonai sikerekre hivatkozik, erre csak azt válaszolhatjuk, hogy éppen ezek ráztak fel bennünket a még megmaradt kényelmeskedésünkből. A német nép ettől a perctől kezdve csak harcolni és dolgozni fog a győzelemért. Londonban kárörvendenek, hogy nincsenek már tartalékjaink. Sokkal előbb fognak tudomást szerezni ezekről a tartalékokról, mintsem hinnék vagy szeretnék. Az életünkért folytatott küzdelem közeledik a csucsponthoz. Az nemcsak a német nemzet szabadságáért és bizontságáért folyó küzdelem, hanem óriási birkózás Európa jövő sorsáért, sőt az egész civilizált Nyugat sorsáért. Nagyon téved az ellenség, ha azt hiszi, hogy elveszitjük bátorságunkat, ha néhány ütést kell elszenvednünk. Ezek a csapások csak riadójel számunkra a totális háborura. Németországban többé nem fognak beszélni arról, hogy oda az a kevés kényelem is, amelyet utolsó maradványaiban még megtartottunk magunknak a békéból. Népünk szivesen áldozza fel ezt is és az arra forditott erő át fog alakulni páncélosokká, fegyverekké, lőszerré és nemzeti ellenállássá.
A bolsevizmus és plutokráciák fölényeskedő győzelmi fenyegetéseire népfelkeléssel válaszolunk, amelyben kifejezésre jut az egész nemzet erőmegfeszitése. Vajjon miért kellene még csak gondolnunk is az engedékenységre, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy katonáik és a tengelyszövetségesek győzelmei majdnem az egész európai földrészt a kezünkbe adták. Elhatároztuk, hogy ezeket a győzelmeket ki fogjuk használni.
A párt és az állam példával fog előljárni a totális háboru előkészitésében. Intézkedéseket tettünk és más intézkedéseket teszünk még a legközelebbi napokban, amelyek hivatva lesznek a totális hadbavetést tényleg végrehajtani. Dr. Göbbels ezután felolvasta a Führer kiáltványát a német néphez. |