A természettudománynak legújabb időben rendkívüli feltünést keltő kérdése egy új anyag sajátszerű, sok tekintetben csodás tulajdonságaival foglalkozik. Ez az anyag a fémek közé tartozik s a neve rádium.
Csak néhány év óta ismeretes, egy párisi tudós házaspár, Curie és lengyel származású neje fedezték fel 1898-ban: az uranium nevű fémből állitották elő, melyet uránszurokércznek is neveznek.
A rádium tulajdonságira vonatkozólag Curie és egy másik franczia természettudós, Laborde beható kutatásokat végeztek, melyeknek eredményei tudományos körökben nagy izgalmat keltettek s a nagy nyugati nemzetek tudósait további széleskörü kutatásokra sarkallták.
Azt már kezdetben megállapitották, hogy a rádium azok közé az anyagok közé tartozik, melyeknek megvan az a tulajdonsága, hogy sugarakat tudnak a térbe bocsátani.
Tudományos szempontból azonban roppant jelentőségű s egyúttal csodálatot keltő dolog, hogy e sugarak kibocsátásával a rádium anyagának legcsekélyebb része sem vész, illetleg emésztődik el, holott ez minden eddig ismert hasonló fizikai jelenségnél elmaradhatatlan.
A rádium sugarainak természetére és sajátságaira vonatkozó kutatások meglepő, a ma ismert fizikai alaptörvények alapján álló tudósra megdöbbentő eredményre vezettek. Első sorban azt a tapasztalatot tették, hogy a rádiumban megvan az a képesség, hogy állandóan hőt tud fejleszteni.
Ezt a tényt Curie és Laborde pontos és megbizható kisérletei kétséget kizáróan igazolták s épen a rádium e hőfejlesztésének, mely minden észrevehető anyagveszteség nélkűl történik, a megmagyarázása a rádiumnak, lényegének és hatásának legfőbb problemája.
Sir W. Crookes, a hirneves angol tudós a nemzetközi khémiai kongresszuson a rádiumot az elemek legcsodásabbikának nevezte. Crookes kisérleteivel megmutatta, mily sajátszerü és eddig meg nem álmodott hatást fejt ki a rádium az anyagokra.
Először tökéletes sötétségben parányi kis darab rádiumot tett egy érzékeny lemezre s a fém fényét 24 óráig engedte ez utóbbira hatni. Az eredmény egy fénykép lett az érzékeny lemezen; e fényképen a fekete szurokércz a belőle kisugárzó sugarak miatt fehérnek látszott.
Egy más alkalommal a Royal Society ülésére menve, egy kis darab rádiumot a nadrágja zsebébe tett s mire hazaért, égési seb volt a czombján, melynek teljes gyógyulása hónapokba telt, oly mélyre hatoltak testébe a rádium sugarai.
Azóta a rádiumot egy fémdobozban hordja s a fémdobozt ismét egy bőrzacskóba teszi. Crookes vizsgálaai azt is kimutatták, hogy a rádium sugarainak különböző nemei vannak: fotográfiai sugarak, melyek hasonlók a Röntgen-féle csőben előidézettekhez és olyanok, melyek egy induktió-tekercset elektromosnak tüntetnek fel,bármily csekély is a rádium mennyisége.
Crookes egy körülbelül négyszögméternyi czinkfényle- (sphalerit) lapra rádiumoldattal felirta a *rádium* szót s az írás a sötétben egész jól látható volt. A legérdekesebb kisérletet azonban egy készülékkel csinálta, melyet sphinteriskopnak nevezett l. Egy rövid sárgaréz cső egyik végére czink-sulfidból készűlt ernyőt erősített s a csőbe parányi kis darab rádiumot tett. A cső másik végére üveglencsé talkalmazott. Ha asötétben a lencsén át belenéz az ember a csőbe, sajátszerűlátványban van része: a sugarak annak rendje és módja szerint bombázzák (ez Crookes saját kifejezése) a cső falait.
Jöttek aztán az uj, még meglepőbb fölfedezések. Egy szent-pétervári tudós, London, egy berlini tudományos folyóiratban nagy feltünést keltett közleményt adott ki, mely a rádium- sugaraknak az állati testre tett hatására vonatkozó kisérleteit tartalmazza.
A rádium képes emlős állatokat bizonyos távolságról megölni. London egerekkel kisérletezett, melyeket alacsony, erősen elzárt üvegedényben tartott; az edény födelére 1-3 napra rádiumot tett. Harmad- vagy negyednapra az egerek sajátszerű tünetek közt elpusztúltak.
A rádium problémája, a mennyire a mai tudomány meg tudja oldani, azzal a föltevéssel is magyarázható, hogy a rádium olyan test, melynek atómjai minden szomszédságukban lévő tárgyat bombáznak. Egy franczia tudós kiszámtotta a rádium ez atom-bombáinak kaloria értékét s azt találta, hogy az egy kilogramm rádium által fejlesztett hő képes volna egy ezer hektár terjedelmű és öt méter mélységű tó összes vizét felforralni.
