A hol a percz is számít

Azt a pihenést nem ismerő, lázas hajszát, melyben a mai nagy amerikai üzletek vezetői élnek s melynek czélja, mennél kevesebb idő alatt mennél több munkát végezni, érdekesen jellemzi egy amerikai iró, kinek leirásából veszszük a következőket:

A világ egyik legnagyobb üzleti épületének irodahelyiségében, New-Yorkban, megszólal a telefon csengetyűje. Az üzlet vezetője odamegy s megudja, hogy kollegája, egy másik hasonló üzlet vezetője akar beszélni vele. Az illető Philadelphiában lakik. Egy másik igazgató, a kinek a tárgyalásban részt kell vennie, ugyanazon new-yorki épületben ül, de három emelettel alább. Két másik igazgató különböző philadelphiai épületkeben van.

Hamarjában gyűlést kell tartaniok, de egyik sem hagyhatja el az irodáját. Működésbe jön New-York és Philadelphia közt a telefon, összekötik egyszerre valamennyit valamennyivel. Három ember Philadelphiában, kettő New-Yorkban, mindnyájan irodájukban ülve, a telefon-kagylót fülüknél tartva, fontos gyűlést tart. Vitáznak, rendelkeznek, jegyzőkönyvet vesznek fel; tíz percz alatt elintéznek millió dollárokról szóló ügyet. Régebben ez legalább is fél napig tartott volna.

Egy chikagói üzletember, a kinek a maga iparságában fióküzletei vannak minden nagyobb városban, együtt sétál barátjával New-Yorkban a Broadway felé. Megnézi óráját: fél tizenegy.
- Chikagóban most fél tíz van, - mondja a barátjának. – Jöjjön be, elolvasom a leveleimet és feleleteket diktálok rájuk.
A chicagói bemegy a fióküzletébe, felhivja Chikagóban levő titkárát, felolvastatja magának a ma érkezett fontos leveleket, választ diktál rájuk s húsz percz múlva tovább sétál.

Az utczán, mig beszélgetve haladnak, majd elgázolja őket egy kocsi, melyben két ember ül. Az egyikük bizonyos pénzügyi dolgokban elsőrendű kapaczitás; a mig odahaza van, nem foglalkozik üzleti dolgokkal, de a mint beleül a kocsijába, megkezdődik a hajsza. A kocsiban mellette ülő ember a titkára.
- Látta, ki ül abban a kocsiban? – kérdi a new-yorki.
- Nem, - felel a chikagói. – Ki?
- X. úr; most megy az irodájába. Nagyon el van foglalva, rá sem ért észrevenni bennünket.

Vele van a titkára, fontos levelet diktál neki. Sem ő, sem a titkár föl se tekintettek, mikor a kocsis megfékezte a lovakat. X. úr beszélt tovább, a titkár pedig irt tovább. Ebből látni, hogy fontos a dolguk.

Erről eszembe jut a legelfoglaltabb orvos Philadelphiában, a hol tíz évvel ezelőtt laktam, - mondja erre a chikagói ember. – Napjának minden percze előre ki volt számítva. Minden jelentkező betegnek előre ki volt szabva perczekre, hogy meddig fog tartani a vizsgálat. Az orvos számításba vette azt a másodperczet is, a mibe kerűl, mig a beteg belép a rendelő szobába s a míg kimegy. A titkára kiszámította, mennyi idő alatt ér el kocsija egyik utczából a másikba, meddig marad egy-egy házban s a pontos percznyi időt, mikor a másik beteghez és és így tovább.

Olvasni és irni valóját a kocsiban végezte, a mig egyik betegtől a másikhoz ment; t. i. gyakran kellett, mint egyetemi tanárnak, beszédeket mondani s tudományos irodalommal is foglalkozott. Czikkeit a kocsiban diktálta a titkárának, sőt nem egyszer a kocsiban is ebédelt.
Aránylag fiatalon halt meg; soha sem volt egy percz szabad ideje. Ez volt a baj. Fölhasználta az idő-kimélés minden módját, de csak arra, hogy annál több munkát végezhessen…



Ez alatt a két jó barát nyugodtan beszélgetve eljutott a börzére. Öt percz múlva a chikagoi megint a telefonnál volt s a titkárával beszélgetett. Egy pillanat alatt tájékozva volt, hogy kezdődött Chikagóban a börze, micsoda hirtelen változások állotak be itt-ott; rendelkezett: mit kell tenni e változott viszonyokkal szemben. Egy nap alatt hatszor is végzett üzleti ügyeket Chicagóban, mintha ott volna s nem New-Yorkban. Közben ráért sok mindenfélére, részlet-ügyekre a fióküzleteiben, sőt még egy műkiállitásba is elment, megnézni, nincs-e benne kedvére való kép.

A ki nem látta, nem is sejti, milyen szerepet játszik a mai amerikai üzleti életben a telefon, melynek használata valódi rendszerré fejlődött.

Példa erre a new-yorki börze; néhány száz kis fülke áll a börze nagy csarnokának nyugati végében. Némely czégnek több telefonja is van, néha több czég használ egyet. Ezek a fülkék mindig el vannak foglalva. Minden kis változást megtelefonoznak az ügynökségeknek. Egy szempillantás alatt minden iroda beszélget a csarnokban levő emberével. Ha valamelyik ügynököt felhivják az irodájából: az irodában levő ember megnyom egy számot s erre az illető szám a börzén levő két hiradó tábla valamelyikén, mindenki számára láthatóan feltünik.

A táblánál ere való emberek állnak, a kik meglátva a számot, sietnek az illető ügynököt felkeresni a teremben. Így aztán néhány másodpercz alatt az ügynök beszélhet az irodájával. Az utasításokat oly gyorsan adják-veszik, hogy sokszor egy percz alatt egészen megváltozik a börzén az üzlet.

A nagy üzleti épületekben ma már egész, hatalmasan elágazó telefon-központ van s minden valamire való hivatalnoknak megvan a maga telefonja az iróasztalán. De nemcsak a telefon szolgál a munka siettetésére s az idő megtakaritására, hanem sok más találmány is.

Ott van pl. az írógép, mely nélkül ma már az üzleti élet el sem lehetne, annyival gyorsabban lehet vele másolni, mint kézirással. Ott vannak az összeadó gépek, melyek soha sem követnek el hibát, ha kezelőjük jól tud velük bánni. Most ezt a kettőt egyesíteni kezdik. Levelet tollba mondani akkor is lehet, ha a gyorsirók el vannak foglalva: a fonograf segítségével. Az ember bemondja a leirni valót a fonografba, újra elmondatja magának, az esetleges hibákat kijavítja s a lemezt odaadja a másolónak. Ez beleteszi gépjébe, szabályozza a sebességet, aztán megindítja a fonografot s az diktál neki, jobban, mint az ember.

Most majd még hozzájárúl a drótnélküli táviró és telefon. Ha majd ezek is kellően kifejlődnek, az üzletember összeköttetése sohasem szakad meg az irodájával, még ha az oczeánon hajózik is. Az üzleti élet felhasznál mindent munkája gyorsitására; a mi másoló eljárást feltalálnak, a nyomdászat vivmányait, mindent értékesit e czélra, bármi apró ujitás is.

Az amerikai üzleti világ jelszava: ŤAdjatok több találmányt, több munkamegtakarító készüléket, hogy több legyen az időnk!ť