|
Az egész ország hódolattal ünnepelte meg a Kormányzó Ur névnapját
Miklós püspök szívet melegítő, szép, szelíd ünnepén az idén is az ország apraja- nagyja hódolattal és szeretettel tekintett a budai Vár felé, ahol Kormányzó Urunk családja körében névnapját ülte. Ezuttal csendesebb és szomorubb volt a családi ünnep, mint máskor.
Hiányzott a családi körből a szülők szemefénye, a nemzet korán sírba hullt nagy reménysége, nagybányai vitéz Horthy István, aki életét áldozta messze orosz földön hazájáért. A fájó seb még nem hegedt be sem a szülők, sem a nemzet szívében, de ha az öröm és a lelkesedés megnyilvánulására szordínót is tett a gyász, annál mélyebb és izzóbb szeretettel fordult ezen a napon a magyarok millióinak szíve a nemzet- család fennkölt feje, mindannyiunk édesapja, nagybányai vitéz Horthy Miklós felé.
És minden magyar hő fohásszal fordult az Egek Urához, hogy óvja - védje Kormányzó Urunkat, adjon neki hosszu életet, erőt, egészséget nagy műve befejezéséhez s hősi halált halt daliás fia helyett adjon neki dus kárpótlást fiában és egyetlen fiuunokájában.
A küldöttség nevében Sztahó Tibor dr. egyetemi tanár üdvözölte a Főméltóságu Urat, aki friss erőben és egészségben jelent meg a királyi vár fogadótermében, majd az üdvözlés után kijelentette, hogy nevenapján mindig szeretettel fogadja a magyar ifjuságot, mert szemtől- szembe akarja látni annak az ifjuságnak a vezetőit, amelytől mindenkor bátor lendületet és fegyelmezett munkát vár.
- Minden megpróbáltatásban, ami az embert és nemzeteket éri, van valami értékes és fölemelő. Hiszek a magyar faj kiválóságában, hiszek a magyar nép vezetésre hivatottságában és hiszek a magyar föld termőerejében! |