A béke robotosa :a tank

Ez a cím alighanem kétkedést vált ki az olvasóból. Tank és béke? A tank, mint a béke munkása? Hogyan lehetséges ez? Hiszen éppen a mostani világháború bizonyítja, hogy ez a félelmes lánctalpas járómű harcra született. A mostani háború: gépek háborúja. És nem utolsó sorban: a tankok, harckocsik háborúja.

És mégis: a tények beszélnek. (Meg a képek!) A tank is átvedlik békés igavonó-állattá, ha az emberi jószándék és találékonyság hozzásegíti. Ebben az esetben például a mezőgazdaság és az ipar szorgalmas robotosává szelídült. A tüzet okádó, félelmes csataszörny rászánta magát, hogy levesse vastag páncélzatát, gyilkos fegyvereit és - árkokat ásson valahol a hátországban, egy békés mezőn. Az árokvájó tank a mezőgazdaság és az ipar egyik legújabb segédeszköze.

Árkot ásni, akármilyen célra, nem éppen könnyű mulatság, még ha egészen rövid, keskeny és sekély árokról van is szó. Hát még ha olyan - kilométerekre rúgó - hosszú árkokra van szükség, amelyekbe kábeleket, villanyhuzalokat fektetnek! Vagy pedig amilyenekbe az úgynevezett draincsöveket vagy alagcsöveket helyezik el, hogy a túlságosan nedves talajok felesleges vizét vezessék el. Munkások százai fognak ilyenkor össze, hogy küzdelmes napszámos-munkával kiemeljék a földet, felássák a talajt, elkészítsék az árkot - kilométert kilométer után. Ha puha, homokos-porhanyós a föld, még csak megjárja.

De ha köves-göröngyös, bizony sziszifuszi munka ilyenkor az árokmélyítés. És lassú, nehézkes, meg költséges. Amellett nem is mindig szabályos, mert az ember nem masina, a legpontosabban dolgozó munkái sem tudja az előirt árokméreteket hajszálnyi szabályossággal kiásni. De meg aztán a mai, háborús világban nincs is elég munkaerő efféle feladatokra. Idő sincs hozzá; nem érünk rá lassú tempóban, kézzel ásni. Mi is gépesíteni, motorosítani kell. Jön tehát a gép és segít.

Az árokvájógép velejében egyszerű, bár szellemes szerkezet. Hatalmas acéltárcsa, amelynek kerülete kemény acél-élű, ásólapátszerű talpakat hord. Erős motor forgatja és amint belemar a talajba, szapora forgásával gyorsan hányja kifelé a rögöt és egy-kettőre kiássa maga alatt a kellő mélységű árkot. Közben persze haladnia is kell, nehogy egy-helyben forogjon (akkor csak gödröt kaparna); ezért azután megfelelő vontatóerőre szerelik, amely lassan tovahúzza, miközben a vájókerék szakadatlanul pereg és ássa az árkot, amerre elhalad. Minthogy pedig az efféle műveleteket rendszerint homokos, süppedős talajon végzik, a vontatógép nem kerekeken halad előre, hanem keringő hernyótalpakon - akár a tank. Igy nem süpped be és könnyen áthág akadályokon, emelkedéseken is, akár félelmes hírű csatatéri társa.

A lánctalpas árokvájó eszerint lényegében tankrendszerű gép. Igy válik a tank a béke robotosává.
Mindezek után csak természetes, hogy ezt az érdekes találmányt a tank-háború nagymesterei, a németek alkották meg. Negyven lóerejű Diesel-motor mozgatja és ugyanez a motor forgatja a lánctalpas vontató hátsó részén a 2.6 méter átmérőjű, nagy ásókereket is. A kerék kerületén 14 ásókés vájja a talajt. A kihányt földet a gép önműködően az árok partjaira halmozza, akként, hogy az nem csúszhatik vissza az árokba és abban a további munkálatokat nem akadályozhatja.

Ha a gép nem működik, csak tankszerűen a nagy ásókerék mozdulatlanul mered felfelé a levegőbe. De egy fogantyúmozdulattal lebillen és harsogva kap bele a földbe, hogy elkezdje á munkát. 1.10 méter mély és 14-20 cm széles árkokat ás a gép - éppen olyanokat, amilyenekre a mezőgazdaságnak és a villamosiparnak kábelfektetésre szüksége van. Persze nem mozog olyan sebességgel, mint a harctéri tank, mert az árokvájás körülményes művelet.

A talajviszonyok szerint 120-200 méter hosszú árokkal készül el egy óra alatt. De ez is sokszorosa egy ásómunkás megfeszített teljesítményének. Még egy nagy munkáscsoport sem tud ezzel a géppel versenyre kelni. És mindennek tetejébe olcsón dolgozik. Németországi adatok szerint egy folyóméter ároknak gépi kiásása alig egytized birodalmi márkába, vagyis tizennégy fillérbe kerül. A gép kezeléséhez mindössze két ember elegendő; a vezető, aki egyszersmind az ásókereket is kezeli és egy „megfigyelő”, aki a kerék munkáját ellenőrzi. Műszer jelzi, milyen mélységben dolgozik a kerék. Akadályoktól nem igen ijed meg a behemót masina; még fejnagyságú köveket is könnyedén kivet, ha útjába kerülnek.

Egyébiránt nem ez az első eset, hogy a tank a béke szolgálatába szegődött. Hiszen már a mostani világháború előtt is kattogtak a földeken hernyótalpas arató-, vető- és egyéb mezőgazdasági gépek. A közlekedésben is sűrűn szerepeltek lánctalpas traktorok; kivált ott, ahol hatalmas terheket kellett vontatni, amelyekkel már nem bírt a közönséges kerekes vontatóautó. És az iparban is többféle változatban bukkant fel a megszelídült tank. Készítettek például hegesztőkészüléket is tankformában, vasúti sínek kijavítására. Ez a járómű a pálya legmeredekebb részeire is felkapaszkodik s ott azután a rászerelt hegesztőberendezéssel elvégzi feladatát.

A tanknak ezekről a „szelídített” fajtáiról manapság persze sokkal kevesebb szó esik, mint a harctéren dübörgő testvéreikről. Ők most a nap hősei. De amíg ők kinn a tűzvonalban küzdenek a béke tankjai idehaza folytatják csendes, de annál fontosabb munkájukat Segítik fokozni a hátország ipari és mezőgazdasági termelését.