Ferencváros – Nagyváradi AC 5:0
Remek tavaszi sportdélután. Napfényes, kellemes idő, a sportrajongók tömött sorokban vonulnak az üllői úti sporttelep felé, ahol már az előmérkőzés alatt (FTC – Komáromi FC 1:1) lezárják az ülőhelypénztárakat, és aki nem váltotta meg előre a jegyét, már csak az állóhelyen nézheti végig a mérkőzést.
A két régi nagy ellenfél - Ferencváros és Nagyváradi AC - került egymással szembe. Vérbeli rangadás, bár ez idő szerint egyik sincs az élen. Mégis legalább 30.000 kíváncsi a játékukra. Olyan hatalmas tömeg, amire régóta hiába vártunk.
Az is vonzotta a közönséget, hogy mind a két csapat a támadó középfedezetes játékot kultiválja, élénk támadó játékra számítottak tehát a nézők. Nem is csalódtak várakozásukban. Mind a két csapatnak a színe zöld-fehér. Úgy segítettek hát a dolgon, hogy a vendéglátó Ferencváros zöldszegélyes fehér mezbe öltöztette a játékosait.
Rögtön nagy lendülettel támad a Fradi és a sérüléséből felépült Sárosi Béla olyan iramot diktál, mintha le akarnák rohanni a nagy és veszélyes ellenfelet. Nem szabad lélegzethez engedni a NAC-ot, ez lehetett a kiadott jelszó. Nem is engedték.
Egyre másra futnak a jól irányított ferencvárosi támadások és az első negyedóra elteltével meg is születik az eredmény. Sárosi Béla-Sárosi György-Beke a labda útja és a fiatal balszélső védhetetlen gólt helyez a nagyváradi kapuba. Az ellentámadást Tóth III. vezeti, pompásan ad középre, de Bodola. a gólkirály magasan a kapu fölé bombáz.
Most hatperces gyenge időszak következik és csak öt perccel a félidő befejezése előtt látunk egy mintaszerű akciót: Beke centerezését Sárosi dr. mértani pontossággal fejeli a hálóba. Szünet után sem tud a NAC lábra kapni és Sipos, Toldi és Beke remekbeszabott góljaival váratlanul fölényes győzelmet arat a Fradi.
Ez a nagy mérkőzés rövid története. De hogy ez az 5:0 hogyan született meg, arról külön kell írni. Mert ezt a nagy győzelmet – megítélésünk szerint – három tényezőnek köszönhette a Fradi. Elsősorban annak, hogy a Sárosi fivérek újra sorompóba állhattak. Két mérkőzésen hiányzottak. Egyiken súlyos vereséget szenvedett a Fradi, a másikon döntetlennel kellett beérniük.
Most ismét mind a kettő játszott és a csapat rögtön szárnyakat kapott, különösen, a Béla fiú magaslott ki a mezőnyből. A másik győzelmi tényező Tóth István sportigazgató ügyes taktikai húzása volt. Nagy Andrást ráállította a veszélyes Dodolo-Tóth III. szárnyra, amelyet sikerült is megbénítania és ezzel lefékezte a NAC lendítő kerekét.
A harmadik tényező - mondjuk meg őszintén - az volt, hogy a NAC meglehetősen rossz napot fogott ki és a Fradinál gyengébb ellenféllel szemben sem állta volna meg a helyét.
Mind a két csapat főereje a fedezetsor volt, emitt - mint említettük - Sárosi III. vezérletével, amott a kis Perényi játszotta a prímhegedűst; itt Nagy András, ott Szegedi képviselt komoly értéket.
A védelmek közül a NAC csatárainak gyengesége folytán a Fradinak jutott a könnyebb szerep és ezt Polgár fölényes tudásával teljes sikerrel oldották meg. Amott sem voltak feltűnőbb hibák, de túlerős volt a nyomás, mert Sárosi dr. okos irányításával a szélsők - a nagy formában levő Sipos és a váratlanul jól játszó Beke - állandó veszélyt jelentettek, míg a NAC-ban Sárvári tehetetlensége és a balszárny lefogása miatt semmi átütő érő nem volt.
Az öltözőkben mérkőzés előtt mind a két csapat bízott a győzelemben. A nagyváradiaknál Ajtay kormánybiztos határozottan megcáfolja a Bodola távozásáról terjesztett híreket, amelyeket közönséges „hírlapi kacsá”-nak minősít.
Mérkőzés után így beszélnek a vezetők:
Tóth István: - Ez a mérkőzés sok mindent megcáfolt. A Ferencváros bebizonyította, hogy a csapat jó formában van, csak az a fontos, hogy teljes legyen. Sok mindenért kárpótolt most a csapat.
Usetty Béla elnök: - Egyszer végre nekünk is kifutott.
Rónay, a NAC oktatója: - Az eredmény túlzott, bár elismerem, hogy a Ferencváros megérdemelte a fölényes győzelmet. Nálunk semmi sem sikerült, mert a csatársor csak tologatott. A Ferencváros most úgy játszott, mint mi az ősszel Nagyváradon. Ez volt a győzelem titka.
