A matematika legtöbbünk számára: bűvészetekkel és rejtelmekkel teli tudomány, mert kavargó számrengetegéből csodálatos gépek, meseszerű új találmányok születnek s a természet legmélyebb titkai felé vezető utak bukkannak fel olykor benne. Ezért azután a matematikust minden időkben egy kissé mágusnak, bűvészmesternek tartották és ehhez mért tisztelettel vették is körül. De még inkább szoktuk csodálni a fejszámoló-művészeket, akik orfeumok színpadán, tudományos előadások dobogóján ügyeskednek.

Van abban valami kísérteties, ahogy papiros és ceruza, logarléc meg egyéb segédeszközök nélkül, fejben végzik a legnyaktörőbb számtani műveleteket, nyolc-tízjegyű számokat adnak össze, vonnak ki, szoroznak, osztanak, hatványoznak és vonnak belőlük gyököt, olyan hátborzongató gyorsasággal és biztonsággal, ami már-már szinte csak „természetfölötti” képességekkel magyarázható. Pedig mindez csak az emberi értelem műve, az agyvelőé, a benne rejtőző intelligenciáé és szellemé. Az eleven ember agyveleje az, amely ilyen gyorsan és könnyen intéz el bonyolult számtani kérdéseket.

De mit szóljunk ahhoz, hogy vannak gépek, acélból, rézből, alumíniumból összerótt, lélektelen, holt szerkezetek, amelyek ugyanúgy, ugyanilyen gyorsan és biztosan oldják meg a legnehezebb matematikai feladatokat, mint a boszorkányos számtanművészek? Ha szétszedünk egy korszerű irodai számológépet, bizony hasztalanul kutatunk benne bármit, ami szellemre, értelemre, agyvelőre emlékeztetne, mint ahogy képtelenség ilyesmit akár a legtökéletesebb gépezetben is keresnünk. És mégis: ez az emelőkből, tengelyekből, peckekből, fogaskerekekből, rugókból, kábelekből, villanymotorokból, kapcsolókból összerótt alkotmány, néhány billentyű lenyomására, egy-két fogantyú elmozdítására, a legtehetségesebb fejszámoló-művészekkel kél versenyre; villámgyorsasággal fejt meg olyan nehéz számtani példákat, amelyek kiszámításához gyakorlott számolónak is órákra lenne szüksége. Ugy viselkednek ezek a gépek, mintha valamilyen csodatévő varázsló lelket, szellemet, gondolkodóképességet lehelt volna beléjük.

Holott az egész nem más, mint emberi furfang és leleményesség! Az ember a legrégibb idők óta próbált a számolás nehézkes és hosszadalmas munkáján eszközökkel, gépekkel könnyíteni. A görögök, rómaiak, egyiptomiak számolóasztala, a kínaiak, japániak, hinduk számolódeszkája az ősei a mai szédületesen bonyolult és tökéletes számolókészülékeknek. Számoló-„gép” a neve az elemi iskolások közismert, eltolható golyókból álló szerkezetének is; ez szinten ősrégi találmány. A tizenhetedik században épít Pascal francia matematikus és Leibniz német bölcsész olyan számoló-szerkezeteket, amelyekből azután, a századok során, kialakultak a mostani matematikus gépcsodák.

Két tét számológépet szokás megkülönböztetni úgynevezett összeadógépet és a szorzógépet. Az összeadógép, mint neve is mutatja, csak összeadásra és kivonásra alkalmas, bár egyes fajtáival szorozni is lehet. A szorzógép viszont mind a négy alapművelet elvégzésére képes, vagyis nemcsak összeadni és kivonni, hanem szorozni és osztani is tud. Néhány billentyűvel állítják be rajta a megoldásra váró feladatot, aztán egy-két fogantyúcsavarás, - és gépecske ablakában megjelenik a végeredmény. Nagyobb gépeken a meghajtással sem kell a kezelőnek fáradnia, mindössze gombot nyom meg és villanymotor hozza a szerkezet pergésbe. Egy pár pillanatig tart csak a gép forgása; ezalatt „gondolkodik” és számol a masina, hogy aztán a megoldást készen mutassa be úgy mint az üzletek önműködő ellenőrző-pénztárai a kifizetendő árat.

Olyan gépeket is készítenek újabban, amelyek nemcsak feltüntetik, hanem le is írják a számítás eredményét. Ezek aztán igazán csodagépek; hihetetlenül bonyolult villanyszerkezetek. Nagy irodákban működnek és rendszerint könyvelni is lehet velük. Állványra vagy asztalra vannak szerelve s felső részük közönséges írógéphez hasonló. A könyvelési lapokat befűzik gép hengerébe, s a könyvelő a megfelelő rovatokba gépeli be a könyvelési tételeket. Erre aztán az okos gép, - az állványa alsó részében rejtőző „gépagyvelő” – egy felismerhetetlenül bonyolult villanyszerkezet segítségével, tüstént magától összeadja az összeadandókat, kivonja a kivonandókat, lekopogja az összegeket és feltünteti az egyenleget. A könyvelő, aki ezekkel a számításokkal azelőtt órákat, sőt napokat töltött, most egy-két billentyűnyomással, percek alatt intézi el az egészet.

Felesleges mondanunk, milyen hatalmas iramban gyorsítja az irodai munkát egy ilyen gépiesített számtanművész. Egy közönséges összeadógépen is óránkét átlag 300 összeadást lehet kiszámítani a legnehezebb fajtából; tökéletesebb gépeken 5000-et is! Egy könyvelő két munkanap (azaz kétszer nyolc óra) alatt átlagosan 800 tételt könyvel; a könyvelő-számológép ugyanezt egyetlen óra alatt intézi el! Manapság amikor mindenütt, de főként az irodai, az üzleti, a kereskedelmi életben a gyorsított munkairam a jelszó, ennek mérhetetlen nagy a jelentősége, mert a gyors munka többtermelést is jelent. Acélból készült számolóművészeink tehát végeredményben a fokozott termelőerőn alapuló háborús erőfeszítés hasznos munkásai is.

És még egy nagy előnye van a gépmatematikusnak. Sohasem téved! Az eleven számtanművész kimerülhet, figyelme ellankadhat, a leggyakorlottabb számoló is hibát követhet el és meghamisíthatja az eredményt. Hiszen az ember olyan gyarló! Ilyesmi a géppel sohasem történhetik. A gépagyvelő ezernyi kereke, pecke, tengelye, tekercse, kábele mindig tudja kötelességét, sohasem fárad el akármeddig használják, mindig pontosan és megbízhatóan számol. Persze csak addig, amíg jókarban van. Mert, ha egyetlen alkatrésze is megsérül, elkopik, éppen olyan megbízhatatlanná válik, mint az eleven matematikus, ha elfáradt, vagy ha nem érti jól a dolgát.

Akkor persze javítóműhelybe kell szállítani, mert közönséges halandó ugyan holta napjáig nem leli meg az alkatrészek zűrzavaros tömkelegében a hibát. Még a műhely gyakorlott, biztoskezű szerelőinek és szakmunkásainak is ugyancsak munkájába kerül néha, amíg rábukkannak a meghibásodott részre. Talán csak egy elmozdult csavar az egész, egy leszakadt drót vagy egy lekopott tengely, de ennyi elég, hogy elszánjon a gépből az a csodálatos számolóképesség, amely szinte már gondolkodó, intelligens élőlényhez tette hasonlóvá.

Hanem amikor megvan a hiba, akkor már aránylag könnyű a dolog. Az ügyes szakemberek egy-kettőre megjavítják és a számoló csodagép mehet vissza az irodába, hogy bámulatos képességeivel könnyítse, gyorsítsa a tisztviselők munkáját és segítsen az időt jobban kihasználni. Amely pedig - ma inkább, mint valaha - pénz!