A Ferencváros megvédte a kupát!

20 000 néző előtt – gyenge játékban 3:0-ra verte a Salgótarjáni BTC-t

A vasárnapi kupadöntővel befejeződött az 1942-43. évi labdarúgóidény. A Ferencváros csapata 3:0 arányban verte jó képességű vidéki ellenfelét és ezzel további egy évre védője maradt a nagy értékű vándordíjnak, némileg kárpótolván hatalmas szurkolótáborát a bajnokságról való lemaradásért.

Ettől eltekintve, sajnos nem sok jót mondhatunk a Magyar Kupa idei döntőjéről. Legfeljebb azt, hogy szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor a kupadöntőt majdnem üres házak mellett, erősen tartalékos együttesekkel vívták meg; 20.000 néző jelent meg ezúttal a Hungária-úti pályán, méltó keretet biztosítva a nagy trófea fináléjának.

A mérkőzés viszont nem volt méltó a hatalmas nézősereghez, sem a díj jelentőségéhez. Az első 10 perc igazi „kupa hangulata” után a játék nagy részében megdöbbentően sivár, unalmas és tervszerűtlen csapkodás folyt, amely alig-alig volt képes komoly élvezetet nyújtani.

Még ha tekintetbe vesszük is, hogy kupamérkőzésen ritkán folyik úgynevezett nívós játék, akkor is elszomorító, hogy a magyar bajnokság harmadik és ötödik helyezetteitől – egy csomó válogatott játékos részvételével! – csak ennyire alacsony színvonalú teljesítmény teljék.

Még ha legalább küzdelem lett volna, de az sem volt. A salgótarjániak szemmel láthatólag megadták magukat sorsuknak, a zöld-fehérek viszont meglehetősen kényelmesen fogták fel a dolgot és csupán arra szorítkoztak, hogy a korán ölükbe hullott könnyű vezetést tartsák.

A Ferencváros mentségéül szolgál, hogy rövid egymásutánban előbb Sipos, majd Nagy András és Rudas sérült meg – véletlenül – és így a csapat gépezetében erős zökkenő állott be. Az SBTC gyenge és léleknélküli játékára azonban úgyszólván csak egyetlen magyarázat lehet: az idényvégi fáradtság.

Egyénileg a Sárosi fivérek és – sérülten is – Nagy András tűnt ki, míg az SBTC ből a kapus és a két összekötő nyújtott elfogadhatót.

Befejezés után a díszpáholy előtti felsorakozott győztes zöld-fehéreknek Barcsay János ügyvezető átnyújtotta a Magyar Kupát, az SBTC-nek pedig a Corinthián serleget.