Bastianini államtitkár részletes expozéja az olasz külpolitikáról

Róma, árpilis 18.
(Stefani) A költségvetési bizottságok Bastianini külügyi államtitkár jelenlétében a külügyi költségvetést tárgyaltál. Ammy nemzeti tanácsos hangsulyozta Európa jogát Afrikára. Giglielmi nemzeti tanácsos kifejtette, hogy Olaszország főhatalomtól mentes Európáért harcol, amelyben minden nép szabadon együttműködhetik a többiekkel. Basile nemzeti tanácsos a költségvetés előadója hangsulyozta Olaszország elévülhetetlen jogát azokra az afrikai területekre, amelyeket fiainak vérével hóditott meg.

Bastianini külügyi államtitkár a vita végén fejtegette Olaszország mostani nemzetközi fellépésének okait és céljait. Ezután ismertette Olaszországnak a különböző irányokban kifejtett külpolitikai tevékenységét, majd hangsulyozta, hogy Olaszország felfogása és céljai teljesen megegyeznek. Németország és a hármas egyezmény többi állama felfogásával és céljaval.

Az államtitkár utalt arra, hogy milyen ellentmondásokba keverednek a tengely ellenségei akkor, amikor a részükről előidézett háborút szellemi és erkölcsi szempontból igazolni akarják. Nyilvánvaló - főleg Casablanca óta -, hogy az ellenség hatalmak Afrikát és Európát befolyási övezetekre akarják felosztani Anglia és Amerika között, de olyan formában, hogy a Szovjet-Uniót is részeltetik ebben az osztozkodásban.

Kitűnik ez az elhangzott amerikai és brit illetékes nyilatkozatokból, mint ahogy kitünik a nyilatkozatokból az a szándék is, hogy a nagy államok vezető uralmát akarják megvalósitani és nem tűrik az elszigetelt semlegességet, mint a gyengébb nemzetek biztositékát. Igy tehát mellőzik az államok szuverénitásának és függetlenségének alapelvét, ha olyan államokról van szó, amelyek nem tartoznak az angolszász koalicióhoz.

- Nemcsak mi – mondotta az államtitkár -, hanem az egész művelt világ visszautasitja a nemzetközi életnek ilyetén berendezését, amely kényszerrel megvalósitani szándékolt méltánytalan rendszert jelent azzal a célzattal, hogy Európát kettős rabszolgaságnak vessék alá. Mi ma ellenségeink kettős főuralmi törekvése ellen harcolunk, amennyiben az angolszászok a gazdasági egyeduralmat akarják fenntartani, a bolsevisták pedig kettős célt tartanak szemük előtt: a területi terjeszkedést és világnézetüknek másokra való rákényszeritését. A fasizmus mindenkor hirdette külpolitikájának husz esztendeje alatt annak igazságosságát, hogy a világ nyersanyagforrását hozzáférhetővé kell tenni mindenki számára és minden nép számára biztositani kell a természetes fejlődést szabadságát.

A Duce és a Führer legutóbbi találkozásának jelentősége - folytatta Bastianini - nem kerülte el senkinek sem a figyelmét, legkevésbé ellenségeinkét. A találkozó záró közleménye hiven visszatükrözi a tanácskozások tárgyát. Ujra állást, foglaltak amellett az elgondolás mellett, amely a tengely politikájának alapvető tételek. Ennek az a lényege, hogy a háboru szükségessé tehet áldozatokat minden érdekelt nép számára, azonban a tengely politikájának végső célja minden európai nép jogainak érvényesülése, jövendő fejlődése a kölcsönös tisztelet keretében és méltányos részesedése a gazdaság forrásaiban, valamint a közös együttmunkálkodásban. Az angolszász hatalmak eddig megakadályozták ezt az együttműködést, amely csakis a nemzetközi igazságosság elvein alapulhat.

Bastianini külügyi államtitkár kijelentette ezután, hogy nem lehet addig beszélni egy nép igazi függetllenségéről, amig hiányzik a munka és a termelés szabadsága, valamint a kereskedelem lehetősége saját életszükségletének megfelelően. Ezek azok a szabadságok – mondott a szónok -, amelyeket ki akarunk vivni és amelyik minket jog szerint is megilletnek. A ránk mért próba kemény, de a nagyság áldozatokat követel.

Befejezésül az államtitkár meleg üdvözletét nyilvánította az olasz és a szövetséges hadseregeknek, amelyek Európában és Afrikában, valamint a Távol-Keleten testvéri áldozatkészséggel ontják vérüket a közös célért. Végül dicsőítette a Ducét, mint az ellenállás és a győzelem lelkét.