A benzinhiány miatt is „tetszhalott” a Nemzeti Lovarda
A nemzeti Lovarda épülete előtt gyerekek bicikliznek, futballoznak. Nincs itt jármű sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy valamely hírességünk rugtat odabenn a porondon. Benyitok a kapun. Orromat megcsapja a nedves fűrészpor jól ismert szaga. Összesen öt elszánt lovas van a porondon: egy idősebb cilinderes úr, két diákkinézésű fiatalember és két hölgy. A süppedő fűrészporban elvész a lódobogás. Csak a „tréner” hangja hallatszik fáradtan:
- Ügetés…
Megpillant, - mellékesen int a kezefejével a lovasok felé és odajön hozzám. A lovak megállnak.
- Mi tetszik?
- Az igazgató urat keresem.
- Bent van az irodában, - feleli és már fordul is e tőlem, ballag vissza tanítványaihoz.
Mikor az emberen már urrá lett egy hangulat, hajlamos mindent azon keresztül nézni. Az irodában is első pillanatra a kályha tűnt fel, amelyből ugy, a dereka táján kiégett a samott s azon a helyen most olyan a váz, mint egy harmonika.
Az igazgató békebeli szívélyességgel fogad, de mikor megmondom, miről szeretnék beszélgetni vele, elkomorodik.
- Jobb erről nem beszélni. A régi gárdából ma már senki sem jár ide. Hol van az- az idő, amikor a társaság színe- java űzte ezt az igazán nemes, uri sportot. Muráti, Szörényi, Simor Erzsi és a többiek mindennaposak voltak- ma talán azt is elfelejtették, hogy a világon vagyunk. Igaz, - teszi hozzá, mintegy helyettük is mentegetőzve,- nem a lovasok részvétlensége a pangás okai. Hogy egyebet ne mondjak, itt van például a benzinhiány. A legtöbb urlovasnak autója is volt, ezeket leállították és kocsibafogták a hatáslovasokat. Saját lovaink egy része „katonáskodik”, másrészét eladtuk. Alig van néhány lovunk. De ezt sem kell csodálni: a takarmány beszerzése nagy nehézségekbe ütközik. Mint tartsuk jó kondícióba a lovakat, ha nem tudunk elég zabot adni nekik. Majd, ha Isten is ugy akarja, és ujra jó világ lesz, napok alatt visszaáll a régi forgalom. A Nemzeti Lovarda ma tetszhalott.
- A versenyek?
- Katonatisztek szerepelnek mindenütt. Lovaglással tulajdonképpen ma csak ők foglalkoznak komolyan igaz, hogy ők nagyon komolyan.
- Azt beszélik, hogy Németországban eredetileg betiltották a lovaglást!?
- Beszélnek, beszélnek, mindenfélét beszélnek. Ebből például egy szó sem igaz. A vasúti szállítási nehézségek miatt szüneteltek egyes helyeken a lovardák. Ennyi igaz. Ettől eltekintve nagy lovasélet folyik náluk. Hogy egyebet ne mondjak, Németország tudtommal húsz lóval készül az olimpiászra.
Széttárja a karjait:
- Ez ma a helyzet az urlovasfronton. Mi most várunk. Szent meggyőződésem, hogy a
lovaglás szeretete éppoly eleven, mint volt ezelőtt, csak a körülmények változtak meg és az emberek alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez.
