Az egykori Magyar-Osztrák Monarchia katonai térképei a bécsi intézetben készültek. A háború után kettévált intézet Budapesten, a statisztikai hivatal két szobájában kezdte meg működését. Ez a hely azonban csakhamar szűknek bizonyult, így került azután az egyik megüresedett laktanyarészbe, ahol még ma is fennáll - bővített keretek között. Ez volt a honvéd térképészeti intézet hőskora. Ekkor volt kénytelen tizenkétszer nevet változtatni, hogy az állandóan okvetetlenkedő kis-antant ellenőrzését félrevezesse.

A munka üteme egyre gyorsult, mégpedig a jól képzett személyzet fáradhatatlan munkája és a korszerű finom-technika vívmányainak felhasználása miatt. Ennek ellenére el sem képzelnők, amikor egy-egy térképet nézünk, milyen emberfeletti munkát, tudást és türelmet igényel a térképkészítés. A terepfelmérők, háromszögelők évente hat-nyolc hónapot töltenek a szabadban, miközben kora hajnaltól késő estig végzik nagy testi és szellemi erőfeszítést követelő munkájukat.

Az üzemben is ilyen erőltetett iramban folyik a munka. Amikor a lemez-előhívóban voltunk, megilletődve láttunk a szoba falán egy emlékplakettet és felette az intézet egy volt tisztjének egyenruhás fényképét. Az emlékplakett tanusága szerint az előhívó-kád mellett lehelte ki lelkét a túlfeszített munka következtében.

Az intézet szolgálatában szerződéses női alkalmazottak is dolgoznak. A rajzolásnál és a légi felvételek kiértékelésénél jól használhatók ezek a fegyelmezett hölgyek, akiket az intézet saját kebelében egy év alatt képez ki. Még így is további két esztendő szükséges ahhoz, hogy a bonyolult műszereket tökéletesen tudják kezelni.

A térképek természetesen elsősorban a honvédség részére készülnek, de iskolai és egyéb atlaszok is sokezer példányban kerülnek ki innen a mindennapi életbe, újabb bizonyságát adva nemzetünk tudásának, életrevalóságának, ügyességének. Hiszen néhány esztendő leforgása alatt a két szobával rendelkező honvéd térképészeti intézet pompás, négyszínnyomásos térképeivel európai hírnevet és elismerést vívott ki.

V. K.