Budapest, május 2.
Szombaton délután 5 órakor a keleti pályaudvar fellobogózott épülete felsorakozott a budapesti őrzászlóalj diszszázada, mellettük hadirokkantak, frontharcosok, leventék és cserkészek alakulatai. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredest, a szovjet fronton hősi harcokat vivott 2. honvédsereg parancsnokát várták, aki szűkebb törzskarával együtt visszatért a frontról.
Kállay Miklós miniszterelnök üdvözlőbeszéde
Vezérezredes Ur! Köszöntöm Önt, mint a hazatért 2. hadsereg vitéz parancsnokát, de köszöntöm Önt, mint a bajtársaival együttküzdő hazatért sebesült honvédet is. És köszöntöm Önnel együtt azt az egész magyar honvédsereget, amely ott künn küzdött az orosz harcmezőkön a hazáért, küzdött, szenvedett. Köszöntöm mindazokat, akik Önnel és Ön után hazajönnek most, azokat a hősöket pedig, akik már nem térnek vissza, szivem minden gyászával gyászolom!
Ez a nemzet sohasem fogja elfelejteni azt a kötelességteljesitést, amelyben Ön és hadserege példát mutatott. S ha most felhangzik a Himnusz hangja, majd a Rákóczi-induló s felzug a téren várakozó tizezrek ünneplése: ez mind, mind az Önöké, a magyar katonáké, az odakünn maradt s a hazatért becsületes, hős magyar honvédé. Isten áldja meg Önöket!
Vitéz Jány Gusztáv válasza
A miniszterelnök nagy lelkesedéssel fogadott beszédére vitéz Jány vezérezredes válaszolt:
- Hálás szivvel mondok köszönetet a meleg szavakért, amelyeket büszke örömmel fogadtam. Ezek a szavak elsősorban azokat illetik, akik a Don partján becsülettel harcoltak és megakadályozták azt, hogy a vörös rém véres karmaival belemarkolhasson országunk megszentelt földjébe. Elismerésem, dicséret és dicsőség illeti azokat, akik odakünn becsülettel állták a harcot. Dicséret azoknak, akik megállitották az ellenség hatalmas áradatát, megsemmisitő csapásokat osztva, bár az ellenség páncélosokban és fegyverzetben lényegesen felettünk állt.
A magyarság ragyogó példaképéül szolgálnak, messze és magasan felettünk, hazatérők felett állanak azok a hősök, akik életüket adták és azok a sebesültek, akik vérüket ontották azért, hogy az ország szebb és boldogabb jövendőjét biztositsák.
Nagy méltóságod szavait mégegyszer megköszönve, ujból hangsulyozni akarom, hogy a doni hősök betartották azt a fogadalmat, amelyet Főméltóságu Urunk kezeibe letettek, akik hűek voltak, helyüket becsülettel megállták és betartották minden honvéd jelszava - amelynek minden magyar ember jelszavának is kell lennie, akár békés munkásságát folytatja, akár fegyvert ragad -: Istennel legfelsőbb Hadurunkért és a Hazáért mindhalálig!
