Nincs ember, aki ne ismerné a parafát; ha máshonnan nem, a borospalackok, orvosságos és egyéb szűknyakú üvegek dugóiból. És aki ismeri a parafadugót, tudja azt is, milyen kitűnő szigetelőanyag; egyaránt védi az üveg tartalmát nedvességtől, melegtől, tisztátalanságoktól s a külső levegőtől. Az ember talán nem is tudna ilyen kitűnő egyetemes szigetelőanyagot gyártani, mint amilyet a természet alkotott a parafából.

Azt hihetné valaki, hogy ez az érdekes természeti anyag csak valahonnan a forróövek színes világából származhatik, mert hiszen megszoktuk már, hogy a legtöbb ilyesféle nyersterményünk a trópusok ajándéka. Hanem a parafa kivétel. Ez a becses „trópusi” növény itt terem, mondhatnók, közvetlen közelünkben, az öreg Európában...

Népek, amelyeknek a parafa kenyeret jelent….

A világ parafatermelésének vagy 70 %-a az ibériai félsziget két országából, Spanyolországból és Portugáliából került ki. A legtöbbet Portugália termeli: évente átlag 125.000 tonnát; második helyen Spanyolország áll, évi 60.000 tonnával. Ilyenformán az ibériai félsziget ma már úgyszólván az egész világon egyedárusítója ennek a fontos iparcikknek. Igaz, hogy termelik a Földközi-tenger partvidékén másutt is, például Délfranciaországban, Korzikában, Olaszországban, Dalmáciában, Északafrika egyes helyein, sőt újabban Amerikában is, de mindezek alárendelt jelentőségűek a parafa valódi hazája, az ibériai félsziget mellett.

Európának ezen a délnyugati darabján a parafa, vagy nevezzük most már tudományosabban: paratölgy, igazi kenyértermő növény. Sokezer embernek nyújt megélhetést, akik részben mint kéreghántolók, részben pedig mint parafaipari munkások találnak kiadós elfoglaltságot. Sőt akadnak Portugáliában egész országrészek, ahol a nép szinte kizárólag a paratölgyerdők hozadékából él...

Erdőségek - aranyból...

Ezeken a vidékeken végeláthatatlan területeket borítanak a paratölgyerdők. Minthogy egyetlen paratölgy-példány is értékben valóságos fiók-kincsesbánya, Portugália egész paratölgy-állománya szinte felbecsülhetetlen nemzeti vagyon. Egy portugál közgazdász mondta egyízben valahol: a portugál paratölgyerdők olyan értékesek, mintha minden egyes fájuk színaranyból lenne öntve - és nem túlzott vele semmit! Meg is becsülik őket, de a kéreghántolókat is, akiknek az a feladata, hogy időről-időre lefejtsék a fa testéről a parakérget. Alapos szakismeretet, lelkiismeretességet, munkabírást követel ez a hivatás, mert a parafahántoló élete nem kevésbbé kényelmetlen és viszontagságos, mint a nagy erdőségek favágóié.

Csaknem minden idejét odakinn tölti az erdőkben; ott pereg le egész élete remeteszerű magányban, és egymagában kell állnia az időjárás, a szabad természet minden megpróbáltatását. Legfeljebb szűk. kényelmetlen alvóhelyet eszkábálhat össze magának parafakéregből. Igaz, hogy jó védelmet talál benne éjtszakára, hiszen a parafa pompásan oltalmazza nedvességtől, széltől, hidegtől egyaránt. Ez az élet az igazi próbaköve a becsületességnek, mert a parafahántoló vissza is élhetne a kezére bízott értékes nyersanyaggal. De szerencsére ritka közöttük az efféle ingatag jellem. Legtöbbjük szegény, de becsületes ember, és híven őrzi, gondozza a munkakörébe tartozó erdőállományt. Persze azért az ellenőrzés is eléggé szigorú...

Parafa-aratás

A paratölgy nem forróövi növény ugyan, de azért kedveli a száraz, enyhe éghajlatot. Ezért is terem főként a Földközi-tenger nyugati part mellékein. Örökzöld fa, akár a mi fenyőnk; termetre azonban eléggé jelentéktelen és első pillantásra mi sem árulja el rajta nagy értékét. Legfeljebb, ha 15-16 méterre nő meg; törzsének kerülete embermagasságban ritkán közelít meg az öt métert. Vagy kétszáz esztendeig él. Lehántott vastag kérge a parafa.

Hanem persze csak akkor becses igazán a fa, ha kímélettel és szakértelemmel hántják le róla a kérget. A parafa-fejtés, mint minden a világon, csak úgy sikerül, ha értenek hozzá. Először is, nem szabad a fát túl fiatal korában fosztani meg kérgétől, mert akkor tönkre megy. Húszéves kora előtt ezért nemigen nyúlnak hozzá. Azután vigyázni kell, hogy lehetőleg a legmelegebb nyárt hónapokban „hámozzák” meg, nehogy a meleg védőburkolatától megrabolt növény megfázzék.

A fa egyébiránt is nagyon kényes és érzékenyen megsínyli a hántást. Ezért a kéreg lefejtése nagy körültekintést igényel. Ha durván végzik, megsérülnek a belső, érzékeny szövetrétegek: a fa megbetegszik és elpusztul. Már pedig ez nagy kár, mert egy-egy fáról többször is lehet parafát „aratni”.

(folyt köv.)