A tavaszvégi melegebb napok nemcsak az embert csalják ki a szabadba, hanem egy veszedelmes, hívatlan lakótársunkat, a ruhamolyt is. Fűtött, meleg szobában már áprilisban, májusban kirepülnek a ruhák között megbújt molyok, az igazi repülési idejük azonban mégis júniusra esik. Ilyenkor gyakran megcsillanak szemünk előtt, amint a szoba egyik sötét sarkába menekülnek. A felfedezett moly elpusztítására azután valóságos hajtóvadászat indul meg.

Legtöbben két tenyerükkel, tapsolásszerűen iparkodnak a kis lepkét agyoncsapni; ez a vadászati mód azonban nem mindig sikerül, mert az összecsapódó kezek között keletkező légáramlat rendesen kisodorja a halálraítélt állatot. A repülő moly irtása különben sem jár megfelelő eredménnyel, mert a repülő állatok többnyire hímek, ezek pedig nem raknak petéket, a gyapjúholmik jövője szempontjából tehát veszélytelenebbek a peterakó nőstényeknél. Az igazi szőrme- és gyapjúpusztítók a molylepke hernyói. Ezek azonban, mint minden hernyó, szárnyatlanok és a ruhásszekrény mélyében, a gyapjúholmik között rágnak.

Pusztításukra legcélszerűbb a gondos kefélgetés, a ruhadaraboknak napra való kitevése; megóvásra pedig a közismert globol. A globolt azonban a szekrény felső részében kell elhelyeznünk, mert a globol gőze a levegőnél súlyosabb és lefelé száll. A szekrény fenekén elhelyezett globol a magasabban lévő ruhaneműeket nem óvja meg. A különböző molyzsákok a féltős szőrméknek és gyapjúanyagoknak vászonba vagy papírba való becsomagolása szintén eredményes védekezési módok.

Ezeknek a zsákoknak azonban tökéletesen kell zárniok, mert például a ruhaakasztó kampójának szakított kis rés is elegendő a moly behatolására. A legbiztosabb eljárás az, ha a ruhákat tiszta lepedőbe vagy többszörös papírba csomagoljuk és a csomagot bevarrjuk vagy beragasztjuk. Azonban így is tanácsos a csomagba egy evőkanálnyi globolt tennünk és évente legalább kétszer gondosan ellenőriznünk; a benne levő ruhákat pedig kikefélni és pár órára a szabadba kiakasztani.

Érdekes, hogy a molylepke hernyója vizet sosem iszik. A gyapjú- és szőrmeanyagokon élő hernyók csodálatos módon ebből a száraz táplálékból, emésztés közben vegyi úton állítják elő a szervezetük számára szükséges vizet. A veszedelmes kis rovar ilyen bámulatraméltó vegyésztudással gondoskodik magáról a ruhásszekrények száraz és örökös sötétségben tartott világában.