Edison accumulatorát feltalálója annyira tökéletesítette és kipróbálta, hogy már most forgalomba is hozzák. Az accumulator legszembetünőbb előnye csekély súlya, mely alkalmassá teszi azt első sorban kocsik hajtóeszköze gyanánt való felhasználásra.

A *Scientific American* és a *Journ. Int. Fr.* szerint az accumulator tokja aczélbádog, mely erősités szempontjából magasságának kétharmad részéig hullámos. Ezzel megóvjuk a tokot a kilyukadástól és a töréstől, míg az elektromos kocsikon eddig használt ebonit-tokok igen gyakran sérűltek meg.

Az elem lemezeinek merőleges karimái teljesen hozzásimulnak a tok falaihoz és ebonit-lapokkal vannak megerősitve és egyúttal egymástól elválasztva. A lemezek rámákból állnak, melynek *ablakai* egy bizonyok keverékből hydraulikusan sajtolt *brikett*-el vannak kitöltve, még pedig a positiv lemez vas és graphit, a negativ nickel és graphit keverékét tartalmazza.

A positiv lemezek a rekeszen belül összeköttetnek és a positiv polussal jutnak érintkezésbe. A negativ lemezzel ugyanigy járnak el. A negativ polust már most a szomszédos rekesz positiv polusával kapcsoljuk össze, ez az eljárás tehát miben sem különbözik a közönséges elemek esetén követett eljárástól.

Az elem fedelén két nyílás van: az egyik a káli-lúg beöntésének a helye, a másikon az elszálló gázok jutnak a szabadba. Olyan elővigyázati rendszabályokat állitottak fel, a melyek alkalmazása meggátolja a folyadék kiömlését, még akkor is, ha a rekeszt egészen felforgatjuk. Épen így gondoskodott Edison arról is, hogy az elem fel ne robbanhasson, ha tüz közelében van.

Az Edison-készitette elemek rekeszenként 160 Ampére-órát termelnek, ha középszámitással 13 Volt a kisülési feszültség. Minden rekeszben 24 lemez van, mely minden kártól menten egészen 200 Ampére-ig terjedő kisütést engedhet meg.

Kétségtelen, hogy Edison elemének mechanikai előállitásban sokat újitott az eddigi ebonit-tokos készülékeken és sokkal tisztább, megbizhatóbb és kényelmesebb telepet létesített, mint az, a mely most rendelkezésünkre áll.