Istokovits Kálmán kiállítása

Kevés olyan nyugtalan képzeletű művészünk van mint Istokovits Kálmán; de kevés olyan rendkívüli munkabírású is. Műtermében százával állanak befejezett, vagy megkezdett művei. Ha kiállításra való anyagot keresnek, a legnagyobb méretektől a legkisebbekig bőven találnak nála. Fest olajjal, temperával, vízfestékkel. Rajzol, valamikor pedig tömérdek rézkarcot készített. Nincs az a témakör, melyben egyaránt ne volna otthonos, talán csak a szigorú értelemben vett arckép az, ahol kisebb lendülettel iparkodik. A képzeleti grafika mezejéről jött az olaj és temperafestés terére és ez a grafikai kiindulás soká meg is látszott, sőt még ma is meglátszik művében.



Az egymásrahalmozódó vonalak biztosságával színeinek összehangzása soká nem állott arányban, színképzelete csapongó és dús volt, de sokszor nyers is. Stílusa sokfelől felvett benyomások hatása alatt állott, sokfelé nézett, sokat jegyzett meg és szinte kaméleonszerűen csillogtatta visszaemlékezéseit. Ebben a sokféleségben azok a művei a legsikerültebbek, ahol visszaemlékezése átéléssé tudott válni, ahol a virtuózkodást az élmény melege is áthatotta.