A délitálaiai harcok nemcsökkenő hevességgel folynak

Berlin, november 14.
Az Interinf a délitáliai harcokról a következőket jelenti: Dél-Olaszországban nem csökkenő hevességgel tovább folytak a harcok, különösen az appenini arcvonal, nyugati szárnyán. Venafro és Mignano vidékén elkeseredett küzdelem folyt. Az amerikaiak itt makacs kisérleteket tettek, hogy a Cassino felé vezető utat megnyissák és ezzel jobb kibontakozási lehetőséget biztositsanak maguknak. Eleinte sikerült is nekik néhány kilométernyi területet szerezni, de aztán kénytelenek voltak azt nagy veszteségek elszenvedésével elhagyni.

Az amerikai alakulatokat különösen az utóbbi napok harcaiban, amelyekben egyedül nekik kellett viselni a küzdelem sulyát, erősen megtépázták. Különösen sulyos veszteséget szenvedett a 34. és a 45. amerikai gyalogos hadosztály, de a harmadik amerikai hadosztály is sok vérrel adózott a német védőknek. Az 5. amerikai hadsereg most az előtt a kilátás előtt áll, hogy a "Róma felé menetelésében" arra a helyre érkezik, ahol a jól kiépitett és fegyverekkel gazdagon ellátott német magaslati állások minden támadással dacolnak.

A keleti szárnyon sehol sem volt emlitésre érdemes hadművelet. Rionero térségében nagyobb brit erők készenléti állását figyelték meg. Azonkivül a 8. brit hadsereg jobbszárnyának szélén élénk járműforgalom volt megállapitható. Arra számítanak, hogy Montgomery itt nemsokára ujból támad.

Hárman vagyunk: én és a köztársasági fascista kormány két tagja, de a minisztereknek is fel kell mutatniok a szolgálattevő capitano előtt fényképes igazolványukat. "Come un fedesco!" - hangzik a vizsgálat után az elismerő megjegyzés. Élénk tűnik a fák között a Duce főhadiszállása. Olyan stilusban épült ez a villa, irja titoktartóan a tudósitó, mely tőlünk ma távol van az időben. A széles lépcsőzeten, amely a villa bejárójához vezet, az olasz és a német véderő egy-egy tagja áll diszőrséget.

A tudósitó ezután megemliti, hogy épp minisztertanács volt, amikor érkezett, s igy csak vacsoratájt tudott bejutni Mussolinihoz. A Duce szürke egyenruhában iróasztalánál ült. Sokkal jobb szinben van, mint februárban, amikor utoljára láttam, irja a tudósitó. Arca ismét telt és kemény, a hangja is a régi. A Duce még emlékszik utolsó találkozásunkra. "Nagyideje már, hogy utoljára láttuk egymást, mondta Mussolini, s azóta sok minden történt..." Néhány rövid szóval összefoglalja a helyzetet. Csillog a szeme, amikor az uj rend előhaladásáról beszél. Az olaszok hangulata, mondja, észrevehetően javult. Azután elbucsuzik.

A tudósitó még megjegyzi, hogy a Duce dolgozószobájának közepén térképekkel birottt asztal áll. Képeket nem látott a falon, egyáltalán semmi olyan nincs a teremben, aminek nincs közvetlen vonatkozása a munkával. A munkával, amely szünet nélkül folyik a Duce főhadiszállásán. Szellemi és erkölcsi tekintetben egyaránt itt van ma Itália központja - fejezi be érdekes cikkét a Hamburger Fremdenblatt levelezője.